Haiku versek a fenyőről

Egy búbos banka
különleges koncertet
adott fenyőnkön.

Száradt rönktestre
fáradt tűpillák hullnak -
Fenyőfák sírnak

"Porcukros dombon
fehér fátyolos fenyő:
téllel frigyre lép."

Gyantaillatú
erdőn, angyali sereg:
hósipkás fenyők.

Fenyők tűlombja
alatt, csörgedező ér.
Szomjat olt egy őz.

Büszke fenyvesek.
Hólepte bérctetőkön.
Égre mutatnak.

orgonasípok
hajló nyögő fenyőfák
a szél muzsikál

a fenyő mit én
ültettem - kertemben nő
tovább az égig

fenyőtobozmag
hulló csillogása, mint
arany konfettik

Fahéjforgácsok
Kunkori illata leng
Tűlevelek közt.

lélekfenyőkön
fészkelő nagy karácsony
álomgömbökben

fénycsóvát hajlít
a fagyos szél sóhaja
fenyvesek felett

fagyos az éjjel
fenyőfa dermedt ágán
zúzmara csillog

kályha duruzsol
fenyő illatú éjben
angyalszárny suhog

magányos fenyő
tobozba zárja titkát
gyantapecséttel

Hóhullásba vész
a kivágott fenyőfák
néma sikolya.

Derengő holdfény
festi a fenyők csúcsát
ezüst színűre.

Vén mamutfenyők
századok titkát őrzik
gyantát könnyezve.

könnyes tűpillák
fenyőgyanta illatát
mennybe pislogják

Komor fenyőkre
telihold szórja fényét,
csendes az erdő.

havas dombtetőn
fenyőfa hósapkában
magányos őrszem

Gyémántként csillog
alvó fenyőfákon a
tél fagyott könnye.

Néztem ágait
ahogy elengedik a
karácsonyi fényt.

Ezüstfenyőre
Decemberi napfény szór
Önfeledt mosolyt.

Havas fenyőfák
mély csendjéről álmodom:
béke erdeje...

Tömik zsebüket
a halál vámszedői
fenyőfák sírnak.

dőlnek a fenyők
gazdag lesz a karácsony
szegényebb a föld

Magányos fenyő
szerelmespár nyakába
havat zúdított.

örökzöld fenyves
karácsonyt lop szívembe
derűs áhítat

csend. alszik a kert.
senki sem hallja, hogy sír
egy kis zöld fenyő.

Magányos fenyő
tűlevélcsillogása
mögött gyantakönny.

óriásfenyő
áll őrt az aranyőszben
tűlevelekkel

örökzöld fenyőt
szivar barna tobozok
megkoronázták

borostyánszínű
gyantakönnyek kövében
fenyőemlékek

gyantaízű szél
hordozza a fenyvesek
izzadságszagát