Haiku versek a festészetről

Pigmentes folttal
kötött szövetségem lett
a menedékem.

Szavak. lágyak és
kemények; festővásznon
mint ecsetvonás

Szemhéjam vászon
az éjszaka Picasso:
ráfesti álmom.

Napraforgók közt
mókusszőr ecset ugrál
Van Gogh kezében

Szín kavalkádja.
Érzelmek, forma és tánc.
Kékbe vésett lánc.

tört tőrt hagyott az
asztalon keresztként egy
Biblia mellett

Test csak egy vászon
amelyre a lélek fest
mosollyal, könnyel.

tintával egy pár
vonal, te boldogan egy
lendülő hintán

dércsípte szőke
haja mint mérges tenger,
hullámzik vállán

világosból én
veled sötétbe megyek,
párás lágy ecset

Csipkés terítő,
rajta hamutál, füstben
csüggedt ráncos arc.

Szeméből zápor
zúdul, felhőszakadás,
melankólia.

Kertemben ragyog
a hold, híres piktorként
ó ezüsttel fest ...

Rozsda és arany,
gyékény árnyéka esti
naplementében.

Egyedi, színes,
hálómba odaillesz.
Kortárs festményként.

teltkarcsú festék
rubens csinosítgatja
múzsái testét

fortélyait a
mester mosolyba mártja
te vagy a vászna

Fals poetica.
Bohócnak is mondanám,
A kifestett lányt.

pillanatképen
szárnycsapásnyi madárraj
grafit tusrajza

Absztrakt csendedben
Paul Klee-t bámulok:
elalszom holdján.

vízililiom
tündérekről sző mesét
Monet csodája

Színes palettán
ecsetek csók-tánca jár
s két színből egy lesz

Kék-fehér elegy,
vászonra ecset mímel
patakcsobogást.

Kezdő azt fesse
mit mindenki másnak lát.
Ne lovat. Szörnyet.

Vászonra csöppent
képzelet színpalást. Szó
nélküli líra.