Folyóról szóló haiku versek

legyél a folyó
minden nap átölellek
nem baj ha koptatsz

megáradt patak
hömpölygő vad folyóvá
duzzad s elsodor

szétválasztott most
minket egy kis sziget... de
összefolyunk még

Folyó zugában
korhadt ladik. Fűz borul
rá. Esteledik.

Siet a folyó,
és én még száraz lábbal
állok a hídon.

Fagyott szívembe
vésve hordom a neved.
Felolvad-e még?

Sokfélék vagyunk,
millió színes kavics
a folyó alján.

a völgyek ölén
a folyó csak menekül
két hegy szorítja

apró kavicsok
nagyságukat siratják
folyómederben

megépítettem
a hidat, de addigra
folyód kiapadt

ravasz örvények
bolondítanak szelíd
áramlatokat

a folyót meg is
kerülheted - a híd csak
egy lehetőség

Folyóparton át
karcsú híd vezet engem
a túlsó partra...

Vad folyót vezet
ősi meder végtelen,
kék óceánhoz...

A folyóparton
találkoztunk, én és az
élet. Ő késett.

Egy halk gondolat
Átsuhan most lelkemen
Sebes folyóként.

folyó sodrása,
kacérkodó kacagás,
dallamfoszlányok

a folyó marad
vize ami elszalad
szabad akarat

smaragdként ragyog
bús füzek koronája
a Körös vizén

folyó sodrában
zajló jégtáblák hátán
rohan az idő

a folyóparton
százéves lombok fölé
görnyed az idő

árad a folyó
partmenti fűzfák ágán
szellő hintázik

Mély folyó folyik
csendben - a sekély patak
hangosan csobog.

megunhatatlan
nézem a folyó tűnő
ősmaradását

folyó nyugalmát
jövő-menő sirályok
meg nem zavarják

nézed a partot
átúszod a folyót majd
rájössz volt híd is

összetartozunk
mint folyó a medréhez
áradás után

hordalékain
mereng a vén folyópart
az is lefagyott

Ezernyi kérész
boldogságfátylat terít
Tisza vizére.

ameddig ellátsz
tavaszi zöldár vonul
a folyó partján

Régi meder új
Folyója viszi tovább
Tavasz hangjait

tavaszi napfény
simogat folyóparton
hagyott csónakot

Gyors hegyi folyó
völgybe érve medrét jól
átsimogatja.

Hegyi folyó is
lassan simítva völgyét
halad csak tovább.

Kárókatonák
gyász sora temeti a
megfagyott folyót.

feszül a folyó
ezernyi papírhajó
gyertyafényt cipel