Folyóról szóló haiku versek

folyó sodrában
farönkbe kapaszkodik
a fürdőző hold

Lehunyt szememben
örvénylik álom, szépség
a végtelenben.

Hallgat a folyó,
csöndje a felhőkig ér.
Táncot jár a szél.

legyél a folyó
minden nap átölellek
nem baj ha koptatsz

megáradt patak
hömpölygő vad folyóvá
duzzad s elsodor

szétválasztott most
minket egy kis sziget... de
összefolyunk még

Folyó zugában
korhadt ladik. Fűz borul
rá. Esteledik.

Siet a folyó,
és én még száraz lábbal
állok a hídon.

Fagyott szívembe
vésve hordom a neved.
Felolvad-e még?

Sokfélék vagyunk,
millió színes kavics
a folyó alján.

a völgyek ölén
a folyó csak menekül
két hegy szorítja

apró kavicsok
nagyságukat siratják
folyómederben

megépítettem
a hidat, de addigra
folyód kiapadt

ravasz örvények
bolondítanak szelíd
áramlatokat

a folyót meg is
kerülheted - a híd csak
egy lehetőség

Folyóparton át
karcsú híd vezet engem
a túlsó partra...

Vad folyót vezet
ősi meder végtelen,
kék óceánhoz...

A folyóparton
találkoztunk, én és az
élet. Ő késett.

Egy halk gondolat
Átsuhan most lelkemen
Sebes folyóként.

folyó sodrása,
kacérkodó kacagás,
dallamfoszlányok

a folyó marad
vize ami elszalad
szabad akarat

smaragdként ragyog
bús füzek koronája
a Körös vizén

folyó sodrában
zajló jégtáblák hátán
rohan az idő

a folyóparton
százéves lombok fölé
görnyed az idő

árad a folyó
partmenti fűzfák ágán
szellő hintázik

Mély folyó folyik
csendben - a sekély patak
hangosan csobog.

megunhatatlan
nézem a folyó tűnő
ősmaradását

folyó nyugalmát
jövő-menő sirályok
meg nem zavarják

nézed a partot
átúszod a folyót majd
rájössz volt híd is

összetartozunk
mint folyó a medréhez
áradás után

hordalékain
mereng a vén folyópart
az is lefagyott

Ezernyi kérész
boldogságfátylat terít
Tisza vizére.

ameddig ellátsz
tavaszi zöldár vonul
a folyó partján

Régi meder új
Folyója viszi tovább
Tavasz hangjait

tavaszi napfény
simogat folyóparton
hagyott csónakot

Gyors hegyi folyó
völgybe érve medrét jól
átsimogatja.