Haiku versek a fűről

Kizöldülő fű
nem bolond csak él minden
lehetőséggel.

Zsákmánya morzsa,
fűszálra hág, roppant úr
a hangyavitéz.

csigának csúszda:
egy kecsesen hajlongó
fűszál a szélben

Barlangban nőtt fű
is várja a zöld tavasz
friss leheletét.

A fű növekszik.
Az ég felé halad. Nos,
holnap ér oda.

szolid gyémántot
tűz fűszálnak hegyére
angyali könnycsepp

fűszálnak hegyén
cseppnyi dér mondd mennyit ér
ha szomjat olthat?

apró kis lámpás
fűszál hegyén őrt áll egy
szentjánosbogár

deres fűszálon
szivárvány játszadozik
- égi tünemény

Csendben lélegzem,
az utolsó fűszálban
is én sóhajtok.

Pici bogár ül
fűszál hegyén, innen csak
egy ugrás az ég.

Szél versét írja -
fűszál hajlásával szól
szép apokrifja.

alvó fűszálak
gyémántjait hajnali
napfény dézsmálja

fűszálról csüngő
gyémántok a hajnali
pírral megszöknek

platánok előtt
tengernyi fűszál hódol
harmat súlyától

Görnyedő fűszál -
harmatcsepp súlya nyomja
lassan a földig.

tengernyi fűszál
lila szigetet ölel
Violát rajong

fűillatot hord
a sziszifuszi szellő
zöld sóhajomban

vadóc selyemfű
nyárban édeleg - méhet
ámulatba ejt

hajlott fűszálon
hintázik a napsugár
víg hancúrozás

hajlik egy fűszál
hegyén esőcsepp fénylik
földtől az égig

megállt az idő
lekaszált réten a fű
tücsökhangra dőlt

hajlott fűszálon
zúzmaracsipkés álom
szél karjában ring

egyetlen fűszál
pázsitról álmodozott
pihent ugaron

zsengécske fűszál
gyepdunnák közt megbújva
napfénnyel játszik

Egy zöld fűszál a
jég alól kilesve új
tavaszról mesél...

zöld fűszálakon
harmat: gyöngycseppjeiben
hajnal smaragdja

a frissen nyírt fű
illata pillangókat
hívogat elém

a fű még nem tud
a télről bátran festi
zöldre a kertet

dermedt fűszálak
szőnyegén a meghűlt szél
dércsillámot hint

az akarat nem
érzi az erőhiányt
kövek közt fűszál

minden élőlény
rokon - a fűszál is meg-
borzong ha fázom

Fűnyíró halad.
Fűszálak halk sikolyát
Orromban érzem.