Haiku versek a gondolatokról

Macskaszem villan
Vörös folyosón halad
Álmok őrzője.

minden nap élj úgy
mintha utolsó lenne -
de-pressziód lesz

Fény-árnyék táncol
Álmok szertefoszlanak
Valóság ébred.

Múlt, jövő tükör
Jelen tűnő pillanat
Láng, tűz, vér marad...

Tél lopakodik
Hideg ölelésében
Hófehér fénnyel.

Tekervényen túl
a gondolat már nem úr.
Minden kisimul.

Csendben születő,
törékeny gondolatod,
szíveddel takard.

A gondolat a
lélek társalgása, szív
jóváhagyással.

Ha örömmel fogsz
valamihez, meglátszik
az eredményen.

rég jártam erre
de semmit se változtam
magamhoz képest

Az elméd egy kert,
gondolataid benne
virágok, gyomok.

míg írok, pihen
a gond, nem kavarog bent
buta gondolat

Rémisztő mikor
nem találsz szavakat a
gondolatoknak.

Az anyag vágya:
gondolattá formálva
élővé lenni.

Megjött már az ősz,
avar rejti az utat,
menni kell tovább.

Könyvek, elmék... az
esernyők... Főleg nyitva
lesznek hasznosak.

Élet, halál, te
én... minden esőcseppnek
van egy meséje...

Minden lépésem
otthonom e világban...
Jó helyen járok...

gondolataim
csapongó madársereg
örök repülés

Kusza betűkből
Kavargó gondolatból
Készül új világ

bárányfelhőkbe
burkolózott gondolat-
talán csak álom

gondolataim
közt a fegyelmezett csend
húz barázdákat

Gondolataim
gondtalanul gázolnak
- gerle galambként.

A múló évek
átértékeltetnek sok-
sok mindent velünk.

Szó képtelen már
magába ölelni a
diszharmóniát.

Csak írok. Bennem
rég nem hasonlít vershez
a fonák világ.

Írok, mintha a
gondolat országában
lennének csodák.

Mire a csendbe
belemerülnék, kiált
egy rút gondolat.

az ég sarkában
tanyát vert egy gondolat:
`most hogyan tovább? `

Gondolatok közt
elbújik a pillanat -
ne agyalj annyit.

Egy világ éli
ezer világnak napját-
képzeletünkben.

nem lesz börtönöd
ez a világ, ha nem a
koponyád a fal

kéne egy tiszta
gondolat, mit nem piszkít
be egy második

egy szót mantrázok
vég nélkül - bennem rezeg
e varázsige

A sok agyalás
gondolkodás-sérülten
problémákat hoz.

Elmerengve várt
az idő küszöbén a
következő perc.