Márta Ferenc
Térkép, nagy lista
itt a fekete Volga:
A gyászos fáma
Deverdics Éva
Rügy fakad csendben,
múlt és jelen összeér:
emlékemben élsz.
Deverdics Éva
Szíved mélyében
sajog a gyász fájdalma,
kínoz a hiány.
Deverdics Éva
Néma csend honol,
lelkem mélyén fájdalom,
hiányod sajog.
Deverdics Éva
Esőcseppekkel
lelkem gyászba borulva:
szívem érted fáj.
Deverdics Éva
Fájdalom hallgat
szeretet hangján szólal
a gyászunk csendje.
Deverdics Éva
Sírok között jár,
szívemben a fájdalom.
Eltűnt a remény.
Deverdics Éva
Csendben hull a könny,
üres házban mély sóhaj
szívembe markol.
Gyöngyfény
gyászát burkolja
lila fodros bársonyba,
liliom bánat
Deverdics Éva
Néma csend szólít,
lassan ringó emlékek
gyászfolyamatán.
Deverdics Éva
Magányos térben,
ringatózik lelkemben
a gyász fájdalma.
Deverdics Éva
Lüktetve sajgó
emlék vár a gyász sötét
útvesztőjében.
Deverdics Éva
Veszteség sírján
búslakodik fájdalmunk
szeretetünkön.
Deverdics Éva
Fekete felhők
alatt gyászom fátyla leng
a horizonton.
Gyöngyfény
vergődő álmok
szürreális vásznait
gyászévek festik
Gyöngyfény
CsendBágyadt, bús kertem,
Szívem szaggatja gyászom
Lepke rezzent fel.
Deverdics Éva
A gyász nem csupán
befejezett fejezet.
Új emlékoldal.
Deverdics Éva
A gyászfolyamat
azt jelenti, hogy szívünk
gyógyulásra vár.
Deverdics Éva
Gyászunk az a csend,
amelyben az emlékek
szívünkben szólnak.
Deverdics Éva
A gyász mint eső:
néha halkan szitál, van
hogy viharként jön.
Deverdics Éva
Gyászunk útján a
fájdalom és emlékek
együtt haladnak.
Deverdics Éva
Lassan csituló
vihar a gyász, megtépáz,
új utakra dob.
Deverdics Éva
Gyászunk néha egy
csendes sóhaj, néha egy
hangos zokogás.
Deverdics Éva
Gyászunk mélységes
seb. Idővel összeforr,
mégis hasogat.
Deverdics Éva
Gyászunkban már csak
szívünk öleli át az
emlékeinket.
Deverdics Éva
A gyász annak az
ára, hogy valóban jól
tudtunk szeretni.