Haiku versek gyermekekről

ablaküvegre
egy piciny gyermek lehel
szíveket rajzol

Egy apró gyermek
ringatózik óriás
két tenyérében.

Ma szülő voltam
s gyermek, de nem játszottam
tökéletesen.

Egy csillagot, ha
tehetném, elneveznék
rólad, Gyermekem.

Neve Istennek
Dicsősége, nekem ő
Az igazgyöngyöm.

semmi sem olyan
rémisztő, mint gyermeked
amikor kamasz

Megfogant csoda
anyai méhbe - gyermek
múltból érkezett

gyermeki énem
emberekben, mi rossz mind
kiradírozná

Gyermeki léptek
igaz álmai futnak
kócos reménnyel.

Ügyetlen gyermek,
hát megbotlasz lelkemben?
Felsegítelek.

látnom kell fiam
borostyánzöld íriszén
jövőnk titkait

olykor játszani
támad kedve gyermeki
énemnek - nézd el

adjatok időt
gyermekeiteknek hogy
felnőhessenek

kis vadgesztenyék
gyermek tenyereket meg -
meg csiklandoznak

Esti homályban
Kicsike gyermek szempár
Kukucskál ki rám

Nyugdíjaztam a
képmutatásom, s világ
derűje nyílt rám!

valahol bennem
dúdol egy kislány, fején
pitypangkoszorú

Még mindig az a
legszebb, ahogy a gyermek
álomba merül.

Csak zár lehetek,
az ajtót nem én tárom
ki helyettetek.

kérges a tenyér
de selymes a simítás
a gyermek arcán

Üdén felnevet.
Ráköszönni sem mer a
romboló Idő.

ragyogó tavasz -
kergetőző gyerekek
a régi parkban

néma gyereknek
is hallani lehet a
szívdobogását

gyönyörű szempár
pislog a paplan alól
krokodilkönnyek

széltoló talpam
hátra mutatom tenger
szép gyermekláncfűn

szánkónyomokat
látok frissen hullt havon
gyermekkacajok

falatnyi kezek
mézeskalácsba gyúrták
huncut mosolyuk

gyermeki énem
kitartón felnőttként is
kalandot kerget

lányka szemében
csillag-ének gyúl apró
semmiségektől

gyerekszemekbe
merül tisztulni a fény
ébredés után

Megölel az ősz,
mint nagyanya gyermekét,
tarka-féltéssel.

Anyám ölében
megsárgult papírokon -
gyermekrajzaim.

amíg nem voltál
nem tudtam mennyire fáj
mikor távol vagy

csigás fürtjei
hancúroznak arcomon
göndör kacajjal

fűzfa lombsátra
alatt huncut gyerekszáj
felkacag a csend

őszi lombjaim
avarágyán mosolyt hagy
játszi tavaszom