Haiku versek a hajnalról

sietős léptek
kopognak a járdán már
itt van a hajnal

Az ébredő fák
Között álmos hajnali
Karcsú nesz oson

csipkés hajnalok
pókhálókra csókolnak
dérgyöngyös reggelt

mohapárnákon
csillog a hajnal könnye
a nap letörli

napok romjain
hajnal hasad végtelen
bölcs türelemmel

hajnali fények
még álmosan nyújtóznak
lábuk ködbe ér

hajnal csókjait
könnyező szirmok őrzik
Illanó gyöngyök

ködben a hajnal
nádszálak hajladoznak
a puha szélben

hajnali fények
bíborhídon feszülnek
sétál a reggel

rést nyit a tóra
ereszkedő ködben az
ébredő hajnal

hajnal szaggatja
el az éj álmainak
csillag köntösét

nyugalmat áraszt
a hajnal tiszta kézzel
eltörli az éjt

Harmatos reggel
Csillámos fénye pihen
Hajnalka szirmán.

könnyű ködpaplant
öltött hajnalban a rét
fáztak a tücskök

hűvös a hajnal
jön hogy takaróm lopja
álmom erősebb

zendül a nap de
a hajnal csendje hosszan
visszhangzik benne

hajnali homály
teremtés-köd: mindenből
minden lehet még

a gerlebúgás
hajnal-szövetét hangos
kakas tépi szét

a hajnal fénye
játékos gondolattal
arcodon pihen

hajnalhasadást
reggelente foltozzák
a napsugarak

Felhő ült a völgy
ölébe, didereg a
borongó reggel.

Harmatos fűben,
halkan lépked a hajnal,
tapintatosan.

Lábujjhegyen jött
a hajnal, és fényt lopott
az ablakomba.

fényvirágokkal
ébresztett ma a hajnal
függöny mintával

Ébredő hajnal
letörli az éjszaka
csillagszeplőit.

hajnal foltozza
bíborral az éjszaka
szakadásait

Ködfátylat ringat
végtelen tenyerében:
nyár-végi hajnal.

pitymallik hosszú
madárfütty hasítja fel
hályogos álmom

Az éjnek búját,
hajnal zsenge szépsége
gyűri zsákjába.

hideg hajnalon
legördülő könnycsepp az
ablaküvegen

Roppan az éjjel
dereka, feslik az ég.
Pirkad a hajnal.

a hajnal tiszta
a szavak is csak később
szennyeződnek el

rubinkövekkel
ékeskedik a hajnal
az éjjel felett

alvó kert felett
suhanva száll a hajnal
szirmot nyitogat

nyári hajnalon
rezgő rózsalevélen
esőcsepp ragyog

lám varrás mentén
szén-orcájú vásznából
hasad a hajnal