Haiku versek a hajnalról

zendül a nap de
a hajnal csendje hosszan
visszhangzik benne

hajnali homály
teremtés-köd: mindenből
minden lehet még

a gerlebúgás
hajnal-szövetét hangos
kakas tépi szét

a hajnal fénye
játékos gondolattal
arcodon pihen

hajnalhasadást
reggelente foltozzák
a napsugarak

Felhő ült a völgy
ölébe, didereg a
borongó reggel.

Harmatos fűben,
halkan lépked a hajnal,
tapintatosan.

Lábujjhegyen jött
a hajnal, és fényt lopott
az ablakomba.

fényvirágokkal
ébresztett ma a hajnal
függöny mintával

Ébredő hajnal
letörli az éjszaka
csillagszeplőit.

hajnal foltozza
bíborral az éjszaka
szakadásait

Ködfátylat ringat
végtelen tenyerében:
nyár-végi hajnal.

pitymallik hosszú
madárfütty hasítja fel
hályogos álmom

Az éjnek búját,
hajnal zsenge szépsége
gyűri zsákjába.

hideg hajnalon
legördülő könnycsepp az
ablaküvegen

Roppan az éjjel
dereka, feslik az ég.
Pirkad a hajnal.

a hajnal tiszta
a szavak is csak később
szennyeződnek el

rubinkövekkel
ékeskedik a hajnal
az éjjel felett

alvó kert felett
suhanva száll a hajnal
szirmot nyitogat

nyári hajnalon
rezgő rózsalevélen
esőcsepp ragyog

lám varrás mentén
szén-orcájú vásznából
hasad a hajnal

hajnal elpirult
színeivel babrálva
várja a napot

Mát faragott a
tegnapból s napba nézett
a csillagos éj.

enyhít a hajnal
az éjszaka magányán
hozza a reggelt

sűrű lombok közt
tántorog a fény hosszú
volt az éjszaka

harmatot csókol
vígan ébredő hajnal
fényt ölel reggel

ködben a hajnal
lágyan bontja ki haját
szellő fésüli

karon fogta a
felkelő napsugár a
vacogó hajnalt

csendben érkezett
az éjszaka résein
hajnalhasadás

kora hajnalban
felnyalja a harmatot
a nap lángnyelve

Harmat cseppjeit
mohón isszák a szirmok
hajnali órán.

lassan száradnak
az éjszaka könnyei
őszi hajnalok

a hajnal lassú
léptei nyomában a
harmat lepereg

harmatos hajnal
napsugár szomját oltja
virágkehelyből

gyűrött felhőit
a hajnali nap nagy kék
ládába rakja

Hajnal duzzog a
rekettyésben. Maradna
még, de ennyi volt...