Haiku versek a hajnalról

Mát faragott a
tegnapból s napba nézett
a csillagos éj.

enyhít a hajnal
az éjszaka magányán
hozza a reggelt

sűrű lombok közt
tántorog a fény hosszú
volt az éjszaka

harmatot csókol
vígan ébredő hajnal
fényt ölel reggel

ködben a hajnal
lágyan bontja ki haját
szellő fésüli

karon fogta a
felkelő napsugár a
vacogó hajnalt

csendben érkezett
az éjszaka résein
hajnalhasadás

kora hajnalban
felnyalja a harmatot
a nap lángnyelve

Harmat cseppjeit
mohón isszák a szirmok
hajnali órán.

lassan száradnak
az éjszaka könnyei
őszi hajnalok

a hajnal lassú
léptei nyomában a
harmat lepereg

harmatos hajnal
napsugár szomját oltja
virágkehelyből

gyűrött felhőit
a hajnali nap nagy kék
ládába rakja

Hajnal duzzog a
rekettyésben. Maradna
még, de ennyi volt...

Vörös bársony a
zöld abroszon. Könnyező
hajnali pipacs...

pirkadat motoz
ódon sublótfiókon
kakasszóra vár

ezüstös lepel
őszi hajnal szőttese
könnyű dércsipke

álmos hajnalon
harmatot legelnek a
tavaszi rügyek

hajnalban mezőn
guruló harmatcseppek
közt ébred a nap

hajnal parazsán
lankadó csillag tűnik
lassan a fénybe

nyárfán éneklő
madaram már hajnalban
takaróm lopja.

kék hálóingét
dobta a csillagokra
felébredt az ég

Hajnal-piros ég
magzatmázán napfénybe
hasad a reggel.

hajnalpíron kel
és harmatot kortyolgat
az ébredő kert

oson a hajnal,
neszezését hallgatom
- óvatos léptek -

hajnal is pirult
álmom látva kakukknak
szólt ébresztőért.

a rét harmatos
hátát hajnali napfény
szárazra törli

felébredt a táj
békés hajnali csendben
suttog még a nyár

egy hajnalka ma
becsomagolta kékbe
a szürkületet

Rózsaillatú
hajnal benzingőz szmogban
köhögve ébred

éjszaka csendjét
ne zavarja más csak a
hajnalhasadás

várom a hajnalt.
gyertyám már csak hunyorog.
unja az éjjelt.

magát megadva
rigó egykedvűsége
hajnalt lélegez

Póknak hálóján
zsákmány helyett, hajnali
gyémántkönny remeg.

hajnal pirul az
alkony esti csókjától
egész nap ragyog

Elpárolgásig
A hajnali vízcseppben
Tükörkép a Nap