Haiku versek a hajnalról

Vörös bársony a
zöld abroszon. Könnyező
hajnali pipacs...

pirkadat motoz
ódon sublótfiókon
kakasszóra vár

ezüstös lepel
őszi hajnal szőttese
könnyű dércsipke

álmos hajnalon
harmatot legelnek a
tavaszi rügyek

hajnalban mezőn
guruló harmatcseppek
közt ébred a nap

hajnal parazsán
lankadó csillag tűnik
lassan a fénybe

nyárfán éneklő
madaram már hajnalban
takaróm lopja.

kék hálóingét
dobta a csillagokra
felébredt az ég

Hajnal-piros ég
magzatmázán napfénybe
hasad a reggel.

hajnalpíron kel
és harmatot kortyolgat
az ébredő kert

oson a hajnal,
neszezését hallgatom
- óvatos léptek -

hajnal is pirult
álmom látva kakukknak
szólt ébresztőért.

a rét harmatos
hátát hajnali napfény
szárazra törli

felébredt a táj
békés hajnali csendben
suttog még a nyár

egy hajnalka ma
becsomagolta kékbe
a szürkületet

Rózsaillatú
hajnal benzingőz szmogban
köhögve ébred

éjszaka csendjét
ne zavarja más csak a
hajnalhasadás

várom a hajnalt.
gyertyám már csak hunyorog.
unja az éjjelt.

magát megadva
rigó egykedvűsége
hajnalt lélegez

Póknak hálóján
zsákmány helyett, hajnali
gyémántkönny remeg.

hajnal pirul az
alkony esti csókjától
egész nap ragyog

Elpárolgásig
A hajnali vízcseppben
Tükörkép a Nap

eltévedt lelkem
fekete vászon éjben
festi a hajnalt

véres felhőt hány
a hajnal üres gyomra
pirkadó fekély

tavaszi reggel
hajnali harmatot sír
fagyott rügyekre

Zöld levélbölcső:
hajnali harmatcseppek
gyöngyház világa.

bíborfényt csókol
az ébredező hajnal
égi vallomás

keleten dér fény -
pók hálóján gyémántok
Napra éheznek

hideg hajnalon
cseresznyefám ledobta
fehér ruháját

Felnyílik a nap
paplanja, hol összeér
a földdel az ég

kék sóhajtásba
burkolódzik a hajnal
gyöngyharmatot szül

Hajnali álom
ág hegyén lassan billeg.
Vége az éjnek.

Holdsarló nyomán
reccsen az éj kárpitja.
Feslik a hajnal.

Hajnali égbolt
nyármelegről álmodik,
pereg a könnye.

Hasad a hajnal.
Futok a célom felé
egy futópadon.