Haiku versek a hajnalról

Hajnali dallam,
érintetlen természet.
Léleknek gyógyír.

ma kéknefelejcs
szirmaira hullik a
csend, hajnalodik

madárcsicsergés
ölti ég szövetén a
hajnalhasadást

rózsás pirkadat
virág illatot gyűjt nagy
fonott kosárba

Rigózsivajjal
szőtt, kusza álomképek:
hajnalmerengés.

várandós hajnal
gyönyörtől édes terhe
csendben vajúdik

Hajnali harmat
tavaszi fűszálakon:
ragyogó könnyem

Egy madár pittyen.
Érzed? Virágillatot
nemz a kikelet.

Ködös hajnalon
Sötétben Hold világít,
Égi lámpafény.

Éj kormos leplét
kakas hangja tépi szét.
Hasad a hajnal.

szemérmes hajnal
bús-selymű csöndjét szüli
alvó világra

arany szélcsengő
ébresztőt csilingel a
reggeli csendnek

Halványkék, bársony
ingét, hallgatag csendben
ölti fel az ég...

Galambok ülnek
vezetéken - gyöngysor a
hajnali égen.

ölembe hull a
csend fésülködöm veled
szerelmes hajnal

lehetne a sál
ég alján az a kis pír
reggel a tónál

hasad a hajnal
tegnapból ma születik
minden körbeér

Könyörgöm, maradj!
Még a Hold sem köszönt el...
Hajnalt álmodok.

Fagyos reggelen,
A hűvös hajnal ringat.
Álmokat dalol.

Őszi hajnalon
két pille egymásnak súg
utolsó randi...

dér szabja-varrja
hecsedli asszonyságnak
bársony mellényét

És jön a hajnal,
vörös lángokkal ég el,
mi tegnap történt.

A hajnal csöndje
kíváncsian fürkészi
a megfáradt őszt

Őszi avarra
didergő hajnal ejtett
harmatkönnyeket.

sebet ütöttél
az éjszakán és hajnal
csordult belőle

Hajnal derengő
Nap nyitja ránk a szemét
- macska neszező

Isten küldötte
új hajnal simogatja
bánatos arcom.

harmatcseppet sír
a hajnal virágokon
gyöngy fénye gyémánt

Még alig pirkad.
Nyíló rózsát simogat
a hajnali fény.

halkan szól egy dal
hajnali gondolatom
összekuszálta

Lapulevélen
harmatcseppsors pára vagy
csigaitató

Mind megérkeztek.
A madárdal, a napfény
a kávéillat.

A hajnal gyönggyel
Díszít, minden fűszálat
A reggeleken.

Hajnalban a nap
ablakomon kopogtat,
nyitom a szívem.

Derengő hajnal
Perifériáján már
pislákol a fény.

hajnalhasadás -
fénykard szeli át az éj
sötét bársonyát