Haiku versek a hajnalról

Galambok ülnek
vezetéken - gyöngysor a
hajnali égen.

ölembe hull a
csend fésülködöm veled
szerelmes hajnal

lehetne a sál
ég alján az a kis pír
reggel a tónál

hasad a hajnal
tegnapból ma születik
minden körbeér

Könyörgöm, maradj!
Még a Hold sem köszönt el...
Hajnalt álmodok.

Fagyos reggelen,
A hűvös hajnal ringat.
Álmokat dalol.

Őszi hajnalon
két pille egymásnak súg
utolsó randi...

dér szabja-varrja
hecsedli asszonyságnak
bársony mellényét

És jön a hajnal,
vörös lángokkal ég el,
mi tegnap történt.

A hajnal csöndje
kíváncsian fürkészi
a megfáradt őszt

Őszi avarra
didergő hajnal ejtett
harmatkönnyeket.

sebet ütöttél
az éjszakán és hajnal
csordult belőle

Hajnal derengő
Nap nyitja ránk a szemét
- macska neszező

Isten küldötte
új hajnal simogatja
bánatos arcom.

harmatcseppet sír
a hajnal virágokon
gyöngy fénye gyémánt

Még alig pirkad.
Nyíló rózsát simogat
a hajnali fény.

halkan szól egy dal
hajnali gondolatom
összekuszálta

Lapulevélen
harmatcseppsors pára vagy
csigaitató

Mind megérkeztek.
A madárdal, a napfény
a kávéillat.

A hajnal gyönggyel
Díszít, minden fűszálat
A reggeleken.

Hajnalban a nap
ablakomon kopogtat,
nyitom a szívem.

Derengő hajnal
Perifériáján már
pislákol a fény.

hajnalhasadás -
fénykard szeli át az éj
sötét bársonyát

fák közt fényt láttam
illanón suhanva tán
anyám álma volt

felhő szoknyáját
lassan húzza bokáján
Éj királynője

Útszéli hajnal,
búzavirág imáját
ringatja a fény.

szemükben izzó
parázs vad tűz - aranyló
nap ménese ez

örömzöld fákra
bíborvörös színt terít
a napfelkelte

Borvörös hajnal
andalog - fekete éj
vásznát göngyöli.

vággyal teli éj
bugyrából még csókot csen
a hajnali fény

Hajnalt rikolt egy
kakas, s fényét keresi
a kopott napnak.

A derengő fény,
harmatos kehelyből a
reggelt mosdatja.

A hajnal párás
ködruhában egykedvűn
borzong a tájon.

hasad a hajnal
köldöködben megbújt egy
éjjeli csókom

hajnali hideg
hullámzó hangulata
esőcseppdalok

hajnalpír csillan
levél kelyhében rekedt
harmatcseppeken