Haiku versek a hajnalról

Felfeslett az éj.
Tűzpiros ruhájában
tépte fel a nap.

lesz e már hajnal
mely karjaidba zárva
éberen talál

Hajnali harmat
gyöngyszemként tovagurul
S a föld elnyeli.

Hajnalodik már.
A fény arany folyóként
Lelkemig hatol.

félelmeinkre
ma a meseszép hajnal
borított fátylat

Horizonton át
éledező fény... Festett
mályvaszín hajnal...

hajnalodik már
kalitkában álmatag
a papírmadár

Még felhők alól
pislákol a nap, feje
párnáján pihen.

ébressz fel engem
hajnal az élet megtelt
álmodozással

Hajnali hűs csend
ablakában könyököl
a várakozás.

Halványkék, bársony
ingét, hallgatag csendben
ölti fel az ég.

korábban kelek
hogy meglessem a hajnalt
csupasz válladon

szembejött velem
hófehér hálóingben
a téli hajnal

Pirkadó hajnal
bíborgyöngyét gurítja
befagyott tóra

csak a hajnal lép
a tó kisimult vizén
egy üres stégre

Elmúlt öt óra,
elkezdődik a napod:
kávé és kóla.

Újszülött hajnal
bíbor színű csókjait
szám viszonozná...

hajnal - derengő
szivet pillát-emelő
lélek - merengő

Macskakövön jár
A hajnali kopogás
Botladozó csend

hullámfodrász szél
napcsillámot bodorít
haj-nali folyón

Zavart álomkép,
beugró kockák, homály.
Lassan megvirrad.

véget ért az éj
épp a teraszkorláton
szólít a hajnal

Mozdul a lábam,
hajnali fényes tájban
csak csend csicsereg.

véget ér a csend
ha rést hasít a hajnal
éj sötét vásznán

sötét ég alatt
gömbölyödik a kertben
fekete macska

narancsvörös ég
mézédes estéjén szél
fúj hajnali pírt

hallgass meg hajnal
világ tetején állok
lélekharanggal

Hajnali szélben
A sikátor porondján
Flaskák táncolnak

felhőnyoszolyán
ég kékjére kandikál
pirkad a napfény

Sárga tengerként
Hullámzik ménes hátán
Arany napsugár.

hajnali csendben
fénypatak csordogál le
a hegytetőről

hajnalra hívó
kakasszóra rezdül egy
szirom - harmat-tánc

pirkadatkor a
törékeny álmok ezer
darabra hullnak

szendergő szirmok
bársonyos ölelése
harmatkönnyet rejt

Egy padon várom
a harmatcseppek mellé
kuporgó hajnalt.

hajnal bíbora
még csendben kucorodik
selyemfűszálon