Haiku versek a hajnalról

fák közt fényt láttam
illanón suhanva tán
anyám álma volt

felhő szoknyáját
lassan húzza bokáján
Éj királynője

Útszéli hajnal,
búzavirág imáját
ringatja a fény.

szemükben izzó
parázs vad tűz - aranyló
nap ménese ez

örömzöld fákra
bíborvörös színt terít
a napfelkelte

Borvörös hajnal
andalog - fekete éj
vásznát göngyöli.

vággyal teli éj
bugyrából még csókot csen
a hajnali fény

Hajnalt rikolt egy
kakas, s fényét keresi
a kopott napnak.

A derengő fény,
harmatos kehelyből a
reggelt mosdatja.

A hajnal párás
ködruhában egykedvűn
borzong a tájon.

hasad a hajnal
köldöködben megbújt egy
éjjeli csókom

hajnali hideg
hullámzó hangulata
esőcseppdalok

hajnalpír csillan
levél kelyhében rekedt
harmatcseppeken

Felfeslett az éj.
Tűzpiros ruhájában
tépte fel a nap.

lesz e már hajnal
mely karjaidba zárva
éberen talál

Hajnali harmat
gyöngyszemként tovagurul
S a föld elnyeli.

Hajnalodik már.
A fény arany folyóként
Lelkemig hatol.

félelmeinkre
ma a meseszép hajnal
borított fátylat

Horizonton át
éledező fény... Festett
mályvaszín hajnal...

hajnalodik már
kalitkában álmatag
a papírmadár

Még felhők alól
pislákol a nap, feje
párnáján pihen.

ébressz fel engem
hajnal az élet megtelt
álmodozással

Hajnali hűs csend
ablakában könyököl
a várakozás.

Halványkék, bársony
ingét, hallgatag csendben
ölti fel az ég.

korábban kelek
hogy meglessem a hajnalt
csupasz válladon

szembejött velem
hófehér hálóingben
a téli hajnal

Pirkadó hajnal
bíborgyöngyét gurítja
befagyott tóra

csak a hajnal lép
a tó kisimult vizén
egy üres stégre

Elmúlt öt óra,
elkezdődik a napod:
kávé és kóla.

Újszülött hajnal
bíbor színű csókjait
szám viszonozná...

hajnal - derengő
szivet pillát-emelő
lélek - merengő

Macskakövön jár
A hajnali kopogás
Botladozó csend

hullámfodrász szél
napcsillámot bodorít
haj-nali folyón

Zavart álomkép,
beugró kockák, homály.
Lassan megvirrad.

véget ért az éj
épp a teraszkorláton
szólít a hajnal

Mozdul a lábam,
hajnali fényes tájban
csak csend csicsereg.