Haiku versek a hajnalról

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.

gyengéden ölelj,
mint bársonyos napsugár
őszi hajnalon

álmokat hozó
éjjel... hajnali fénnyel
csókként elillan

mélybe szakadó
hegyoldalon pirkadat
zuhan a völgybe

alkony és hajnal
napvölgybe nyugvó őszi
arany karátok

Hajnallány haját
fény fésüli - befonja
copfba őszanyó.

hűvös dértündér
színes fénypászmákat sző
hajnal abroszán

kakasszó hasít
hajnali szélbe vörös
folt az ég alján

Hajnalkor ékül
csillogó harmatgyöngysor
bágyadt ősz nyakán.

Ágon felejtett
almára pírt csipkedett
a hajnali dér.

nálad ébredve
ölelésedbe bújik
a hajnal csendje

észre sem veszed
hajnalban oson a fagy
deresen csókol

szemérmes hajnal
tomboló éjszakára
ködfátylat borít

Hajnal hajába
font fátylas ökörnyálnak
titka - hosszú ősz.

Türkizkék égen
napfoltos hajnal lassan
nyitja ablakát.

szürke pókhálón
hajnali fuvallatra
harmatcsepp rezzen

hangtalan hajnal
harmatszőnyegére ült
- őszi ködtitok

őszi hajnalon
kis páragomolyokat
szuszog egy felhő

Hűvös hajnalon
napsugár őszi pasztelt
áraszt avaron.

Hajnali napfény
Harangvirágszirmokon
Harmatot kongat.

korán érkeztél
rajtam papucs rózsáim
páraköntösben

Hajnali csendbe
Madárcsicsergés cseppen -
Vidám szinkópa.

fénylő harmatot
iszik a hajnali nap
fűszál hegyéről

Ködös hajnalon
Lábujjhegyen jár az ősz.
Gesztenye pottyan.

kibontott hajjal
lábujjhegyen libben el
a pőre hajnal

pirkadó sugár
öléből, hajnali szél
ezüstje szitál

csend öleli még
ablak alatt a hajnalt
kávé illatú

alvó fűszálak
gyémántjait hajnali
napfény dézsmálja

fűszálról csüngő
gyémántok a hajnali
pírral megszöknek

A hajnal vadul
tépte szét a múló éj
sötét köntösét.

Harmatos fűben
ébredő fények között
lépdel a hajnal.

szelíd színekben
bomlik ki a hajnal a
haragos éjből

hasadó hajnal
zuhan búzamezőkre
kalászt fest tűzzel

hajnali sóhaj
igazgyöngye ragyog fel
levélcsúcsokon

párás reggelen
utat tör a napsugár
szakad a hajnal