Haiku versek a hajnalról

Hasad a hajnal,
piros pöttyös bögréből
kávé gőzölög.

Ezüstös hajnal
fényhajában borvörös
pántlika lebeg.

napfény-karmester
nyit lassított lüktetést
szirombillentyűn

harmatcseppekben
tükröződik a hajnal
hűvös mosolya

Kósza pirkadat
Foszlós zománcú máza
Dallamot cseppent.

hajnali szél kel
s csillagok ezüst könnyét
szórja a fákra

elporladt a nyár
gyűrött arcú hajnalok
őrzik emlékét

Izzó hajnali
Pír, patkót kovácsol a
Kelő horizont

Hajnali sóhaj
álmosan fodrozódó
cigarettafüst

jéghártyás tócsán
táncol a hajnal fénye
ködfátylat libbent

dereng a hajnal
már csak a fűzfa odva
ásít feketén

jégvirágokat
csókol a hajnali szél
ablaküvegre

csönd csörömpöl nagy
garral a virradattal
küzd a sötétség

hűvös hajnalok -
dérülte bokrok alján
nincs már tücsökdal

hajnali órák
füstös lakás ködében
írom életem

Hajnali csendben,
lombtalan, alvó fák közt
havat hord a szél.

alkonyon az est
nyugszik naptűz parazsán
a hajnal pirkad

Vörösbe hajló
vadszőlő levelek közt
hajnali szél jár.

Párás ablakok
pislákolnak - szép hajnal
bontja íriszét.

Deres hajnalon
unott köd nyújtózik az
őszi táj felett.

Piros hajnalfény
szűri át a kis szobát
- álmot cenzúráz.

hajnalodik kint
puhán libben az álom
mézszín árny suhan

Fényfonálon csüng
Ezüst felhőbojtok közt
A puha reggel.

gyengéden ölelj,
mint bársonyos napsugár
őszi hajnalon

álmokat hozó
éjjel... hajnali fénnyel
csókként elillan

mélybe szakadó
hegyoldalon pirkadat
zuhan a völgybe

alkony és hajnal
napvölgybe nyugvó őszi
arany karátok

Hajnallány haját
fény fésüli - befonja
copfba őszanyó.

hűvös dértündér
színes fénypászmákat sző
hajnal abroszán

kakasszó hasít
hajnali szélbe vörös
folt az ég alján

Hajnalkor ékül
csillogó harmatgyöngysor
bágyadt ősz nyakán.

Ágon felejtett
almára pírt csipkedett
a hajnali dér.

nálad ébredve
ölelésedbe bújik
a hajnal csendje

észre sem veszed
hajnalban oson a fagy
deresen csókol

szemérmes hajnal
tomboló éjszakára
ködfátylat borít

Hajnal hajába
font fátylas ökörnyálnak
titka - hosszú ősz.