Haiku versek a hajnalról

Harmatos fűben
ébredő fények között
lépdel a hajnal.

szelíd színekben
bomlik ki a hajnal a
haragos éjből

hasadó hajnal
zuhan búzamezőkre
kalászt fest tűzzel

hajnali sóhaj
igazgyöngye ragyog fel
levélcsúcsokon

párás reggelen
utat tör a napsugár
szakad a hajnal

Új napot köszönt
a hajnali harangszó
Ébren hallgatom.

hajnal sugarán
nyár herceg csillogtatja
arany karátját

a hegyoldalról
napfény csordul a tájra
új nap kezdődik

törékeny hajnal
dereng a horizonton
piros szemekkel

hajnali pintyszó
harmatos fűben lépked
az ébredő fény

Üres csigaház -
vad szél kergeti messze
fagyos hajnalon.

Nyílik a hajnal
szeme, kakasszó hívja
- reménykeltő hang.

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
patakfodrokon

áfonya ízű
hajnali csendben nézem,
hogy ébred a fény

Hajnali fényben
megcsillanó szőlőszem,
parányi öröm.

Egy cseppet láttam
megpihenni levelén
Hajnalcsillagot.

fényfátyol sétál
lábujjhegyen, rózsákat
rajongva körül

Pitymallatképem
harmatcsepp-tükörből néz
rám borostásan.

tündöklő hajnal
színeibe vegyül egy
szétfoszló álmom

Magányos hajnal -
a csonkig égő gyertya
utolsót lobban.

Hajnaltájt hajam
lágyan fújja a szellő;
selymes ígéret.

Bágyadt hajnalon
Roskatag házfalakra
Fényt ásít a nap.

Horizont fölött
halvány fénysugár ébred,
új hajnalt ígér.

mulandóságom
tiltott csillaga köré
fényt vont a hajnal

mulandóságom
tiltott csillaga köré
fényt a hajnal vont

hajnal - az idő
áll még vár türelemmel
színek születnek

hajnali csendben
ágon szuszog a reggel
pacsirta dalol

Hajnali körút -
tócsákban lépked a fény,
ébred a város.

éj lehelete
hajnal arcán tündököl
harmatcseppeken

fonnyadó szirmon
csont kezű hajnal matat
deret szitálva

Harmatcseppeket
perget a hajnali ég
alvó füvekre.

Ködpaplan alól
vaksin hunyorgó hajnal
őrzi álmaink.

Komor fák között
árnyakat űz a hajnal -
Félelmeinket.

Jókedv könyököl
a hajnal ablakába
virágillat száll...

Hajnali fények
simogatják az álmos
parti köveket.

út menti fákra
szórja jelzőrendszerét
a hajnali fény