Haiku versek a hajnalról

pipacsok között
a májusi hajnal fon
árvalányhajat

ásít még a csend
percről percre hangosabb
ébred a hajnal

lánghajú hajnal
ittasult ragyogása
igézi napom

Egy napfényszalag
bukdácsol takaródon -
megsimogatom.

hajnalra szövi
fényét az ébredő nap
cinke énekel

Lábujjhegyen jött,
fényt hozott a tenyerén:
földre ejtette.

hajnalfény dereng
tétován nyújtózkodva
macskaköveken

Hajnali napfény
óvatosan lépeget
mohás köveken.

Felhők habjain
Áttetsző csillagcsipkét
Fércel a hajnal.

Csöndtakaróban
alszik a hajnali rét -
szellő sem rezdül.

Halovány fényben
Nyárlevelek ezüstjén
Hintázik a szél.

Gyémánt gyöngyöket
perget a hajnali ég
szunnyadó rétre.

Hangol a hajnal,
lángot bont a kertkapu
selyemköntöse.

Macskaköveken
játszik a hajnal fénye,
tegnapot kerget.

kék sóhajtásba
burkolózik a hajnal
jázminillatos

Új hajnal ébred.
Szerelmes rigó fütyül
virágéneket.

A hajnal vállán
ül még az álmos Nap, tán
kakasszóra vár...

Kankalin szirmán
csillogó harmatcsepp ül -
hajnal hűs könnye.

aranyló réten
a hajnali fény csókol
harmatcseppeket

A távol tornyán
hajnal imája hagyta
fénylő keresztjét.

Új hajnalt dicsér
rigók zengő kórusa
lombos fák alatt.

Hajnali csöndben
rügyező vén fák ágán
madárdal ébred.

Selymes fűszálra
harmatcseppet könnyezik
a nyári hajnal.

fagyos árvácskák
közt bukdácsol a hajnal
napfényt ígér ő

Csontfehér hajnal
pereg le szürke reggel
homokóráján.

hajnali fényben
szalmabálák tövében
megpihen a nyár

Napsugarat köt
csokorba zöld legelőn
a hajnali szél.

Páfránylevélről
ébredő nap felissza
a hajnal könnyét.

horizont bölcsőn
ébred izzó napkorong
hajnalt ásított

ködfátylat ringat
végtelen tenyerében
tél végi hajnal

hajnal árnyait
a reggel fényli körbe,
s illan a harmat

gyöngyöző hajnal
hűs harmatselyem fátylat
pázsitra terít

bíbor hajnalon
kaput nyitott Földanya
új Nap született

Hajnal közelít,
lábujjhegyen osonva
fák közé lop fényt.

Hószagú hajnal
kopott kockaköveken
tétován táncol.

Zöld lombok közé
hajnal csempész dallamot,
madárdal ébred.