Haiku versek a hajnalról

Felhőtlen hajnal -
tenger kék színét az ég
visszatükrözi.

Fényt fon a hajnal
a vacogó fák köré,
lágyan melegít.

hideg hajnalon
a nap fényét füröszti
jeges tócsában

hajnali fények
óvatosan keresik
ködben az utat

nárcisz szirmára
harmatot cseppent az ég
hajnali áldás

Építsd fel újra
minden hajnalban, amit
lerombolt az éj!

mesebeli táj
ködréteg felett fénylik,
dereng a hajnal.

Nem győzheti le
az éjszaka sötétje
a hajnal fényét.

a folyóparton
fűzfavesszőket kuszál
hajnalban a fény

Hajnali csendben
ágon szuszog a reggel:
színek tánca ez.

békélj meg velünk
hajnal a világ megtelt
várakozókkal

Hársméz illatú
hajnal szakít ki álmom
öleléséből.

dércsípte hajnal
halovány uszályt lenget
fagyos lehelet

Hajnalnak csókja
piroslik az égbolton:
reggel bizsereg.

Ébred a hajnal.
Csiripeléstől hangos
öreg almafám.

Felhők kúsznak a
hajnal kitárt karjain,
mossák tenyerét...

Harmatcseppekkel
oltja a hajnal álmos
virágok szomját.

Hajnali napfény
Fest szívárványívet a
Vízesésködre.

Hűvös hajnalon
mosolyod melege most
puha takaróm

Futnak az árnyak
a hajnal bíbor színű
mosolya elől.

Bágyadt még a nap -
Méla sóhaj sem koppan
Macskaköveken.

Hajnalpír festi
szürke közönnyel átszőtt
életünk egét.

Füstízű hajnal
nyomában ébredező
remények gyúlnak.

Angyalszárnyakon
suhan tova a hajnal,
ellopja álmunk.

hunyorgó hajnal
retinámra vetített
éjjeli álmot

pillád vásznain
éjek álomképeit
festi a hajnal

Reggeli pára,
pókhálópapír, rajzolt
csipkemandala.

Hajnali rigó
perel a vörös fénnyel.
Új reggel virrad.

Fáradt jégtündér
piheg zöld moha ágyán,
s vágy fagyos hajnalt.

Süket éjszakák
fülében vattacsomó
a hajnali köd.

Álomfoszlány a
hajnal nyíló szemében,
halvány képkocka.

Hajnali csendben
fehér hótakaróban
alszik a város.

hajnali napfény
a dértakaró alatt
lustán nyújtózik

Felröppen az éj
Nap bontja hajfonatát
Hull a fésült fény

szélvihar gyűri
álmaink lepedőjét
hajnal bíborban

napfény szikrázik
kristálytiszta hómezőn
szárnyal a hajnal