Haiku versek a hajnalról

fatörzsek között
hajnali köd botorkál
eltévedt talán

Rebben a hajnal,
rózsaszín szárnya alatt
illattalan rét.

tűzszemű hajnal
érces lángruhájában
siet nyugatra

Kelet lángoló
kapuján lépő hajnal,
párafátylat bont.

zúzmaracsipkét
simít a hajnal lánya
hűvös a csókja

fátyolt fon a dér
hajnal menyasszonyára
csipkés nyugalom

a hajnal keze
verőerén a fénynek
csend szíve dobban

a tó vízén jár
fényes nagy nyugalommal
az őszi hajnal

sűrű sötétbe
a hajnali napsugár
alagutat fúr

hajnalcsillogás
gurult végig lecsúszott
takaróm helyén

Újszülött hajnal
bíborszínű csókjait
szám viszonozná...

hajnal harmatoz
cseppjeit felszippantom
felüdül szívem

Vörös tintával
rajzolt hajnalt az égre
az éj piktora.

az erdő felett
suhan a hajnal csendje
bíboros lepel

bakancsot húz a
hajnal várják a hegyek
hópihe alszik

Hideg hajnalon
őszkönnycsepp fázó ágon -
búcsúpillanat.

bronzerdő ölén
a leheletnyi csendben
szuszog a hajnal

Köd kering a Nap
körül, apró gyöngyöket
szitál a tájra...

Piros vérhólyag
szakad ki az égből s az
hajnalt vajúdik.

Őszi napfény fest
szempillákat az útra
már pirkadatkor

aranyos ősz, hogy
tud csípni, csöndes hajnal
csipkés ködében

sietős léptek
kopognak a járdán már
itt van a hajnal

Az ébredő fák
Között álmos hajnali
Karcsú nesz oson

csipkés hajnalok
pókhálókra csókolnak
dérgyöngyös reggelt

mohapárnákon
csillog a hajnal könnye
a nap letörli

napok romjain
hajnal hasad végtelen
bölcs türelemmel

hajnali fények
még álmosan nyújtóznak
lábuk ködbe ér

hajnal csókjait
könnyező szirmok őrzik
Illanó gyöngyök

ködben a hajnal
nádszálak hajladoznak
a puha szélben

hajnali fények
bíborhídon feszülnek
sétál a reggel

rést nyit a tóra
ereszkedő ködben az
ébredő hajnal

hajnal szaggatja
el az éj álmainak
csillag köntösét

nyugalmat áraszt
a hajnal tiszta kézzel
eltörli az éjt

Harmatos reggel
Csillámos fénye pihen
Hajnalka szirmán.

könnyű ködpaplant
öltött hajnalban a rét
fáztak a tücskök

hűvös a hajnal
jön hogy takaróm lopja
álmom erősebb