Haiku versek a háláról

Egy nő vitt rá az
Italra, és én - bamba -
Meg sem köszöntem.

Vidám kis kobold
énem, most a szívemre
ölelneTéged!

- jó hogy vagy nekem -
négy szó, számomra mégis
egy egész világ

szárnyaim alatt -
puszta létezésed a
felhajtóerő

lelkem boltjában
a fizető eszköz egy
szerény `köszönöm`

Milyen kiváltság,
Hogy ennyi ember szeret,
És még egy, nagyon.

A hálás ember
mindig gazdag, azt látja
meg, amije van.

ha feltűnik a
piros vagy narancs csillag
tudom, jól írok

Csak örülj annak,
amid van, akkor mindig
jut elegendő.

hogy tenyeredbe
írjak két kis kedves szót:
Köszönöm szépen!

minden jóságos
pontozó tenyérbe jár
egy hála puszi

Tiszta szándékból
építem házam, hála
a kötőanyag.

Hála járja át
szívem minden kis zugát,
szeretem a mát.

kopottas gúnya
alatt kopottas szívben
hálatelt ima

Sárguló rétek,
aranyszegélyű felhők
Rólad suttognak.

Minden pillanat,
Mit megélsz, szolgálja őt,
A benned élőt.

Minden napomért
köszönettel tartozom
eszerint élek.

Megtanítottál
őszinte bocsánatot
kérni, s fogadni.

Hírből ismerős
hála sovány erszénye
- fámától dagad.

Gyümölcsérlelő
júliusi napfényben
a hála köszön.

hűs alkonyatban
hozzám bújnak csendben az
aznapi csodák

Este mondj hálát
az életnek mindenért,
amit ma kaptál.

Annyi mindenért
lehetek hálás Neked
ma is Istenem.

Ő tanított meg
imádkozni akkor is,
ha minden rendben...

"A hited téged
megtartott"... légy hát hálás
szeretetéért.

minden értékem
első néhány betűje
a szüleimé

Ha ő hálátlan,
az ő hibája. Ha nem
adok, az enyém.

Minden áldott nap
ajándék az Istentől
légy hálás érte!

nem hittél bennem
így a sikereimet
neked ajánlom

Élet született.
Kételkedés nélküli.
Minden jól van így.

a szavaidtól
kinyílt lelkem lakatja
új élet zöldell

érdes voltam de
mint folyó a kavicsot
szépre csiszoltál

Több vagyok annál,
ki magamtól, nélküled
valaha lennék.

elhalkult útra
megcsillanó ablakunk
háladalt fénylik

kiket legjobban
segítünk ritkán tudják
miben van részük

a szeretet az
mesterkulcs szíveket nyit
a hála útján