Halottra emlékezésről szóló haiku versek

Égjen ma gyertya
szeretteinkért, kiket
szívünkben őrzünk.

Márta István: hős
baka; szép forradalom
legjobb huszára

Sírodnál állva,
árván, némán... csak hull a
hó a fejfádra.

Emlékeink a
múltban, míg Ők már régen
előttünk járnak.

Lepkeként suhan
égő gyertya fényében
ezernyi emlék...

Léleknek balzsam
gyertyát gyújtani halkan
imát suttogok...

Régi temető,
idő-rágta betűk közt
mohaér lüktet.

Mint koporsóra
szórt rögök, hiányod benn
kongva dübörög.

Nem látom - már csak
felnézek: mert én tudom
folyton rám vigyáz

Most apák napján
apámnak emlékére
egy mécsvirág nyílt

Illanó élet...
temető felett telnek
földszagú évek.

tartozom azzal
a halottaimnak hogy
túlélem őket

Ne sirassatok
emlékek hullámain
veletek vagyok.

Kalapács pihen
az üllő kihűlt testén.
Csengésed örök.

Jégkristályoktól
fénylő fák őrzik csendben
örök álmodat.

fejfáján pihen
kezed - havat olvaszt a
remény hogy érzi

most este van és
minden emlék rám szakadt
csodák s fájdalmak

csillag fényével
mosolyognak kik már a
mennybe költöztek

Temetői csend,
rojtos krizantémokat
egyenget a szél.

Őszi csendben a
Temetőben emlékek
Közt elmerengek.

Hideg márványon
őszirózsa, gyertyaláng -
emlék melegít.

emléke annak
akit még szerettünk nem
öregszik, csak mi

ami megmaradt
nekem belőlük - emlék
hiány és fénykép

Orromba kúszik
Fanyar dohányfüst illat
Apu, hát itt vagy?

az égen, apró
lélek ül ezüstszínű
göncölszekéren

Még mindig együtt,
elválva az élettől,
hulló levelek.

Még vöröslő fán
Bíbor meleg sál az Ősz;
emléked óvja

Szelíd levelek
csenddé lett súlya a Múlt:
- már nem felelnek

felhőt szaggatnék
kerüljön napvilágra
most a mennyország

Hol leszek én már
akkor? - kérdezted. Itt a
szívemben. Mindig.

Arcok, szempárok,
lelkek, velünk utaztak,
szívünkben élnek.

Minden nap ott van
bús szíved szándékosan
rejtett zugában.

Szép nekrológot
küzdelmes szegénységről
lehet csak írni!

Millió gyertya
sem adhatja vissza az
öröklét lángját.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

Temetőben könnyt
fakaszt az emlékezés,
a múlt bennünk zeng.