Halottra emlékezésről szóló haiku versek

Orromba kúszik
Fanyar dohányfüst illat
Apu, hát itt vagy?

az égen, apró
lélek ül ezüstszínű
göncölszekéren

Még mindig együtt,
elválva az élettől,
hulló levelek.

Még vöröslő fán
Bíbor meleg sál az Ősz;
emléked óvja

Szelíd levelek
csenddé lett súlya a Múlt:
- már nem felelnek

felhőt szaggatnék
kerüljön napvilágra
most a mennyország

Hol leszek én már
akkor? - kérdezted. Itt a
szívemben. Mindig.

Arcok, szempárok,
lelkek, velünk utaztak,
szívünkben élnek.

Minden nap ott van
bús szíved szándékosan
rejtett zugában.

Szép nekrológot
küzdelmes szegénységről
lehet csak írni!

Millió gyertya
sem adhatja vissza az
öröklét lángját.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

Temetőben könnyt
fakaszt az emlékezés,
a múlt bennünk zeng.

Apám könyvei
régi helyükön, ő már
csillagból olvas.

A bíbor folyó
elapad, s helyén poros
emlékhely marad.

hallgatag hangjuk
csend - szívemben dobbanó
ünnepi emlék

megőrizve Ők,
koszorúereimnek
falán emlékek

kályha szélén kis
pöttyös bögre remegő
kezedet várja

Messziről látszó
mécsest gyújt, emlékezve
lágy mosolyára.

Mécsesfényekben
Fellobbanó emlékek -
Csenddé ért vigasz.

sírontúli fény
csendje - Anyám és Apám
szótlan csillaga

míg rád gondolok
a könnyeim számolják
múló perceim

gyertya lángjain
viaszba olvadt csendkönny
gyógyuló hiány

éjszaka fátylán
csillagaim - úgy vágyom
rég hallott hangjuk

Kőbe vésett név.
Kőbe vésett emlék. Könny
csordul az arcon.

hófehér selymes
szirmok hullnak az égből
szeretteinkért

éltem elröppen
de a szárnysuhogásom
sokáig hallod

magához intett
a halál - könnyben úszó
emlék vagy csupán

gyöngyhálót szőttem
kihullott könnyeimből
fogva tartalak

sárgult fényképek
tovatűnt életekkel
hiányt remegnek

Keze fentről le,
majd balról jobbra rajzolt
- végső mozdulat...

utolsó éjjel
barackot ettél magja
bennem nő fává

néha még érzem,
ahogy kezed vakon az
enyém után nyúl.

hófehér szirmok
könnyeznek emlékekért
pisla fény kísért

gyertyák fényében
látom égi utadat
léptem vigyázod

emlékek sötét
ruháját csillagokkal
varrja ki az éj