Hasonlatot tartalmazó haiku versek

kertemnek fénye
csillagszórók a nyárban
illatos kapor

mint méhecskének
lágy szirompaplan, nekem
tenyered ágyam

FÉNY - arany hajszál
sűrű erdei fák közt,
Isten metszette

nem vagyok több, mint
szépen megírt versben egy
apró ékezet

Összetartozunk
nemes sajt és a penész-
ínyenc kapcsolat.

szabadság? az a
száguldó vonat, amin
nem mi utazunk

Napjainkban az
erkölcs, mint vattacukor-
laza és könnyed.

megélt álmaink
szép íveket rajzolnak
arcunk égboltján

úgy szállnak el az
éveink mint virágnak
apró szirmai

"A víz szalad, a
kő marad..." - mulandóság
örök ékszere

A haiku épp
olyan mint a "fájn dájning":
Egy falatnyi vers.

égi kikötő
vizén szelíden ringat
hold a csónakom

Alszom, mint a táj
Foszlós kalács langy tejben
Édes törődés

mint egy híd, melyen
menetel a hadsereg:
belédremegek

Havas fák törzsén
lapulnak a holnapok
Ébredj már tavasz!

Tartósított nyár
Magukat kelletik a
kacagó körték

különös regény
az élet, mert nem tudni
mikor ér véget

Egy haiku, van
hogy nagyobbat szól, mint a
legjobb dobszóló. :)

kék hortenziák
zöld labirintusok közt
nyakéken ékkő

rózsabogarak
divathetet tartanak
bodzavirágon

álmosan ásít
a tó, rajta a csónak,
a part menti nád

Úgy hasonlítasz
rám, mint életre halál,
mint fiúra lány!

Nyári éjszaka
Tó vizén fodros szoknyák
Lótuszvirágok

két üres csónak -
bár lennél te meg én, a
csend és nyugalom

mosolygó szemed
sziporkázó égitest
szívemben ragyog

a szemed ablak
benézek rajta s végem -
foglyul ejtettél

Becsületére
büszke, balsorsától bús.
Ő ilyen. Olyan?

Látom önmagunk.
Ugyanazon vizeken,
két külön csónak.

egy hasonlatként
néma írásjelek közt
fogva tartalak

A havas hegycsúcs
Ég kék vizében, egy szép
Fehér vitorla

Egy kiszakadt toll.
Ennyi az élet. Ma volt,
holnap semmi lesz.

pitypang bolyháról
lepke libben ahogy majd
szerteszáll a nyár

minden gondolat
mint selyemszál körbeleng
pillangó röptén

kocsányon lógok,
mint a tölgyfába oltott
elképzelt levél

Szélben tomboló
zöld lovak a fák, de a
gyökér a karám.

Mint hulló szirmok
úgy peregnek perceink
elmúlás felé.