Hasonlatot tartalmazó haiku versek

Szélben tomboló
zöld lovak a fák, de a
gyökér a karám.

Mint hulló szirmok
úgy peregnek perceink
elmúlás felé.

Mint tóra fodrot,
Úgy karcol homlokomra
Ráncot az idő.

és összeomlik
a világ mint egy ember
a lét színpadán

Létünk villanás,
mint hegy mögött a villám
viharos égen.

A halál csónak,
átvisz a másik partra,
amikor szólnak.

Mint éj bársonyán
gyémántfényű csillagok:
a kedves szavak.

a sorsod egy dal
süket termekre hangolt
koncertzongorán

mint olvadó hó
úgy szivárog a múltba
rövid életünk

Mint fáradt varjú,
tölgyfa ágán megpihen,
álmodik a nyár.

Mint kúszónövény,
úgy fonja körbe újra
hiányod szívem.

Halál, - a testből
Kiröppen az utolsó
Szentjánosbogár

Mint felhőt a lágy
nyári szél, elűzi a
rosszat a jóság.

Mint ördögszekér,
mit hideg szél görget, úgy
futnak a napok.

hibával írni
mint szájszélen morzsával
jót beszélgetni

a szeretet mint
a kabát mit naponta
fel kell próbálnod

Már hajlott hátú
Napraforgó a világ -
Magja könnyként hull.

a nyár a színek
ízek teljessége az
év felnőttkora

egy ház a hegyen
ablakaiban fények
szemed világa

a magányosok
maguk körül forgó hűs
univerzumok

Ha az élet rét,
Virág rajta az ember:
kaszára ítélt!

Esőcsepp koppan
ablakomon - akár a
könny lélekfalon.

regény az élet
de elrontott lapjait
ki nem tépheted

hólepte tuják
mint pásztorok subában
beburkolózva

Hasztalan élet,
Amely önző s törtető:
Lukas nádtető.

pelyhek készülnek,
mint bálozó leányok
szökni fehéren.

pázsitok arca
borostásra nyírt, ifjú
korom emléke

Fiatal fejjel
elmenni, mint levélnek
rügyként lehullni.

csészébe ragadt
szétmálló teafilter
az égen a nap

Kigombolt kabát
a tavasz, csipkegallér
egyszerű ruhán.

Hártyás főzelék
a kettőnk kapcsolata.
Teljesen kihűlt.

Mint virgonc bolhák,
pattognak fénylő cseppek
szürke betonon.

a megbocsátás
olyan mint vihar után
a csituló szél

Elmúlni szépen,
ahogy hópehely olvad
betonon, csendben.