Haiku versek a hazáról

Szívben nincs határ,
Hon, nyelv, vér, szív... összetart.
Ősi ötvözet!

Célhoz akkor érsz,
ha hű útitársad lesz
nyoma ne vesszen.

Mint őszutón a
fátylas telehold, tudok
én mindent, mi volt.

Hol élek, az ám:
Otthonom, szülőföldem
Házam és hazám.

Haza csak egy van.
Lakhelyet kellő pénzért
bárhol találhatsz.

Nemcsak a haza
tartozik neked. Te is
tartozol neki.

Csak önzetlenül
szabad a híve lenni
magyar hazádnak.

Álom és titok
a költő hazája. Nem
akárki látja.

Ápol? Eltakar.
Hazám nyargal: Előre!
Lendületlenül.

Ah, csodás Erdély!
Tündérszép zöld lankáid
bája elbűvöl.

kard által veszti
éltét, vitéz vér folyik
e szent hazáért

Távolba nézvén
Szerettem jut eszembe,
Hazavágyódom.

Madárdalban él.
Egy szép vidékről regél.
Hazaszeretet.

Hol telik léted?
Hol sírban hever a múlt,
Hol öröm is ér.

Siettem haza,
hiába integettek
oly nagyon a fák.

hazára mindig
van kereslet ameddig
árulni fogják

Hazám csodával
határos, nincs vám és nincs
menedék, csak én.

Gyökér nélkül élsz,
földből kifordít a szél.
Sehol sincs hazád.

versből ácsolok
szép Szülőföldem fölé
Hazát magamnak

Egy talpalatnyi
föld mi örökkön tiéd,
Kárpátok ölén.

Régről jött estén,
folyóban álló asszony
tisztát mos tovább.

amíg magyarnak
magyar a farkasa nem
(sz)épül a haza

Ha két hazád van,
gazdagnak érzed magad.
De hol vagy otthon?