Haiku versek a hegyekről

Távoli bércek
ég kékjébe olvadnak:
csendszimfónia.

Hegyszirten csillan
a fehér csendfüggönye
érintetlenül.

Komor köd kússza
havas hegycsúcsok ormát
hideg hajnalon.

Havas hegycsúccsal
kacérkodik a holdfény -
szerelmük örök.

szél borotválja
szikla szirtek szakállát
lavinaveszély

Álmosan ásít
kopár hegyen egyedül
magányos juhar.

Zúgó szél zendül
kékbe vesző bérceken:
völgyben csendesül.

ezüstös holdfény
hegyek hósivatagán
vígan szánkózik

távoli hegycsúcs
lábai már tavaszban
fején még sapka

kékes hegycsúcsra
tüzes napkorong éget
izzó levegőt

Hófödte csúcsok
fölött a múló idő
is lassít kicsit.

Fehér süveget
emel a hegy, és a völgy
lábához simul.

holdfény csordogál
hófödte hegyoldalon
ráfagy mosolya

Rádobta az est
fázós hegy hátára is
nagy ködpaplanát.

Csöndes sziklaszírt
ölében ködöt ringat:
csúcsa fénybe néz.

Szürke hegycsúcsok
Tetejére porcukrot
Hint Holle anyó.

esett az eső
gőzölgő hegyek felett
megbékélt az ég

tündöklő fényben
füstös hegygerincen át
bandukol az ősz

Csúcsodon fáradt
felhők ülnek, s lábadnál
én mint egy porszem.

meredek hegyek
habos fellegek felett
tartják az eget

kék ég alatt a
hófödte csúcshoz közel
serpák teáznak

bakancsot húz a
hajnal várják a hegyek
hópihe alszik

Mount Everest:
felhőkkel olvastatja
titkait a hegy

Merengő hegyek
zafír végtelen partján
csendet ölelnek

magas hegyeket
járva láttam meg, hogy a
völgyektől szépek

Ködbe burkolta
bájait a hegy orma
fátyolt öltve fel

Csend tava susog
sejtelmes bércek ölén:
Lelkem ringatja.

A hegyek ormán,
ábrándos énekével,
szellő tanyázik.

A hegyoldalban
dudorászik lenge szél.
Visszhang felesel.

a hold gyémántja
ragyog a hegygerincen
nyári őrjárat

a hegykaréjon
még megpihent mielőtt
búcsúzott a nap

Föld vitorlája
szel hófehér habokat
madárdal felett.

Alpesi csúcsok:
önfényében szikrázó,
gótikus magány.