Haiku versek a hiábavalóságról

Békét akarunk -
minden háború előtt,
közben és után.

Értetleneknek
felesleges mondani
magyarázatot...

Lejárta lábát
lejárt csirkelábért - majd
élete lejárt.

bajbajutottak
nyomorán a szánalom
nem sokat segít

elmentem érted
a világ végére, de
már nem voltál ott

két karom s szívem
tárva... úgy várok rád, mint
anyjára árva

rád várni olyan
mint trolira várni a
buszmegállóban

forgathatod a
köpenyed ha legbelül
meztelen maradsz

hiába ha a
hiábavalóságból
lesz a valóság

hoztam le neked
csillagot... csak útközben
elragyogódott

gyönyörű vagy és
életszerűtlen mint egy
szappanbuborék

Bemagoltalak
nem hajtottál ki bennem
meddő gondolat

Szétkent csapágyzsír
szorongva bontakoztat
modoros hiányt.

szomorúság az
ha kiszáradt fák fölött
sírnak a felhők

félénk mosolyom
kérdés volt de az élet
nem válaszolt rá

életem montázs
válogatott képekkel
kerethiányos

Kútba dobott kő
halkuló csobbanását
síri csend váltja...

Csak egy lábnyom vagy
a hóban, mit eltöröl
a reggeli fény...

Futó percek, nem
számolom már őket... Nincs
kiért, nincs miért.

Kihívtam magam
ellen a sorsot. Minden
időpont foglalt.

Lehet igazunk!
Mit ér? - Mosolyunk nincsen.
Fekete lepke.

a sötét mélyén
magadat sem láthatod
kinek kiáltasz