Haiku versek a hidegről

Amikor nyárra
nem emlékeztet más csak
a fecskefészek.

Ellep a fehér,
Reped a karcos, kék jég,
És belép a tél.

kócos nyírfalomb
nedves fürtjei között
napsugár hűsöl

November kopog
kisöccsét várja, jön a
fagyos december.

Nyakamba liheg,
kiráz, utánam fütyül
- a hűs, pajkos szél.

Hópelyhek tánca
jégkék tekintetedben...
beledermedtem.

Pislákol a láng.
Elhidegül a világ.
Fészket rak a tél.

November fázós
rideg, zord ember, kopasz
fejét szél fújja.

Szép cserépkályha
melegíti álmaim -
de jó is lenne...

vándormadarak -
hideg őszi hajnalon
hulló falevél

Hideg még az éj,
forró kályha sem fűt fel.
Teszek a tűzre

a szél mily kerge
kis bundám alá bújna
nem hagyom persze

Őszi délután,
Keresem a meleget.
Hideg cirógat.

Maga után húz
Fehér lehelet-felhőt
Ó! Megjött az ősz.

Farkasordító
Hideg lett, farkas vonyít
Nyüszítek én is.

Őszi illatot
Áraszt a mai reggel
Már nincs melegem.

Búcsúzik a nyár,
ősz közeleg, hideg szél
süvít kertünkben...

buggyos ingujjba
már befészkelte magát
fázós őszi nap

te remegtél én
öleltelek - így teltek
a hideg telek

Jégvirágokat
fest a tél ablakomra,
madarak fáznak...

Fent a hegyekben
fagyos már a pocsolya
árva padunk is.

köntöse pompás
ám ölelése napról
napra hűvösebb

Bezárva magam,
Didergő hideg bensőm,
Kívül csoda vár?!

A szélmalomnak
mindegy, hideg-e a szél,
ha kerék forog...

kicsit kormos a
héja - de melegíti
fagyos kezünket

Az az utolsó
forróság, utólag még
inkább hűvös lett.

fázós éjszaka -
magamra húzom színes
emlékeimet

talán hópehely
eltévedt madártoll hullt
hideg kezemre

fagyott rózsámon
apró gyémántgyöngy csillan
utolsó könnyem

Ma hideg szél fújt,
kabátom is megfázott,
hozzám bújt titkon...

hófödte ágon
a madarak hangjával
búcsút int a fagy

kopasz faágak
tavaszra várva tűrik
a fagyos időt

hűvös hajnalok -
dérülte bokrok alján
nincs már tücsökdal

Hideg hó-paplan
alatt - szíveket dajkál
meleg szeretet.

Mint jeges talpú
tündér, úgy fut arcomon
az őszi szellő.

Fázós agg néne
Piros sálat kapott a
Körúti fáktól.