Haiku versek a hitről

A csend békéje
Istennel karöltve ér
szívem zugába.

Álmos remények
Hittel ébredve a szebb
Jövőre várnak.

Spirituális
életemben Isten áll
a dobogómon.

Szólítsd meg Istent
imával, hallgasd csenddel.
Belső erőd lesz.

A biztonságot
önmagamban keresem
Istenhez szólva.

Közel kerültem
hozzád Istenem, és te
megsegítettél.

Napsugár fénye
szívembe világítva
ellát reménnyel.

A kedvességtől
lelkünk felcsillan hiszen
Jóisten küldi.

Káprázatosan
csillan hófedte tájon
Isten mosolya.

Hogyan is lennél
magányos, hiszen hited
mindig átölel.

Ahogy megyünk ki
az életből, úgy növünk
bele Istenbe.

Csak Isten segít
szeretethiányomat
újratankolni.

Bizonytalanság
mindenhol, csak az Isten
nyújt menedéket.

Soha ne engedd,
hogy a remény eltűnjön
szíved mélyéről!

Mint kristálytiszta
vizű tóban, benned én
megmerítkezem.

Ki önmagában
nem hisz és nyafog, akkor
őbenne ki fog?

Kerüljön fohász
a szánkra és meglátjuk
minden rendbe jön.

Csodákra azok
lelnek, akik hisznek és
remélve bíznak.

Szép reménységgel
szólítom a Jóistent.
Megoldásra lel.

Bármerre járok
sorsom útvesztőjében,
Isten velem van.

Szívemmel érzem,
hogy a Jóisten velem
van és vigyáz rám.

Istent örömmel
lehet szolgálni, embert
sok türelemmel.

Most pihenj meg és
csendedben találd meg a
Jóisten szavát.

Hittel lépkedve
céltalanságomba is
remény érkezett.

A Kezem nyomán
Virágba borul minden,
Kertész az Isten.

Isten csendjébe
kapaszkodva, néz le rám
a végtelenség.

Csendben visszhangzott
Isten hangja, lelkembe
csodát ültetett.

Isten kegyelme
felemelő, részvéttel
tovább engedő.

Ha képes vagy rá,
hogy meghalld a Jóisten
hangját, feléledsz.

Messziről jöttem.
Mondhatok neked bármit.
Köd van elöttem.

Könnyeim fátyla
Elvakít, bűnöm megfolyt
Mikor hiszek már?

Optimizmus az
hogy hiszem; mindenre van
remek megoldás.

Korlátok csak a
fejben állítanak fel
akadályokat.

Hitünk fényt hoz be
szívünkbe akkor is, ha
szemünk nem látja.

Hitünk behozza
szívünkbe azt is, amit
szemünk nem láthat.

Kezedben lévő
átmeneti, lelkedben
lévő, végtelen.