Haiku versek a hitről

Kezedben lévő
átmeneti, lelkedben
lévő, végtelen.

Isten tudja, hogy
mire van szükséged és
jókor küldi azt.

Minden lépésben
ott van - pillanaton túl
- megjósolt halál

Ha néma harag
farag szobrot bent véső
helyett sav marat

együtt a szentelt
szépséggel kint bent - messze
s közel a lélek

Te egyszeri vagy,
Megismételhetetlen.
Hidd el e csodát.

A bölcs imája
egységbe visszatérés.
Sohasem kérés.

Lelkünk nyugalma,
isteni adományként
tud megérkezni.

ha minden elvész
akkor is tudni fogom
hogy Isten szeret

Uram kérlek adj
értelmet a mának és
célt a holnapnak!

Nem hazudtam csak
amit mondtam, neked még
nem tűnt igaznak.

nem adhatom fel -
búzavirágkék reményt
dajkál a szívem

gyónás kék eged
alatt minden lovakkal
töltött pillanat

Ha kevés hittel,
Révedezve szárnyalunk
Nagyot zuhanunk.

tamáskodók közt
magdalénák hite nyer
bizonyosságot

Isten mindenhol
ott van, figyeld illatát
a szeretetnek.

Mit ér hit nélkül
A remény? Csak tartalom
Mentes képzelgés.

lenni, nem lenni
mindegy, ha már megélted
mi sorstól kijár

ne hagyj magamra
Atyám - hamar hozzád tér
meggyötört testem

bűntől megváltó
fölfénylő drága testben
szívünk is dobog

Bűnbánó Róma
még nem jött el - hangtalan
tátogja - Ne ölj!

lát hall és érez
vállalva sorsát vérez
mert ütlegelik

mindegy, ha földből
lett testünk, lelkünk lehet
még halhatatlan

fénytelen ébred
mikoron már föleszmél
Tőle kér több fényt

a szín- mágiát
kutatom, megfesteném
galaxisait

Bölcsen hallgatott,
megértette végre a
kimondhatatlant

Akinek hite
Van, sokkal szabadabb, mint
Aki hitetlen.

Lehajtott fővel
meglátom azt is, amit
felemelve nem.

kételyeinket
félelmek erősítik -
hinni tudni kell

Vak remény szárnyal
mennyi bátor szárnycsapás
Mindig van tovább

- Milyen lesz az év?
- Virágos. - Miből hiszed?
- Mert most ültetem.

Hogy hiszed e még
Angyali mivoltodat
Most - rajtad múlik

Itt a házam, lám,
jöjj beléje és misézz.
Mert hisz ez templom!

belénk épültek
akár a hit s a remény
a régi kövek

Társam a kétely,
gondolkodásra késztet,
hitet erősít.

Sose halnék meg
A hitemért, mert hátha
Mégis tévedtem.