Haiku versek a hóról

röpke pelyheket
csillogtat körülöttünk
szelíden a fény

billió csipkét
sző a tél, úgy igyekszik
szépet is adni

Téli álomban
milliónyi hópihe
paplanját szövi.

Hideg hó-paplan
alatt - szíveket dajkál
meleg szeretet.

dermedt cseppek közt
lassan szitál a bánat -
elengedtelek

hópaplanra szőtt
apró madárláb pettyek
cinkecsillagok

Csigaházakat
Jeges tekintettel fest
Fehérre a tél.

Fenyvesek zöldjét
fehérre festik dermedt
hókristály-pihék.

fényes varjútoll
néma felkiáltójel
a fagyott hóban

Ágak hegyéről
olvad a tegnapi hó,
szól a "nyitnikék".

szürke téli táj
fehér csipkét álmodik
betakaródzik

tegnapi hóban
fagyott cinke-lábnyomok -
hieroglifák

Deszkából tákolt
ablaktalan kunyhómba
havat hord a szél.

Fehér a berek -
fagyott nádasok ölén
muzsikál a csend.

Őszi ágakat
Fehér gézbe tekeri
Gyógyulni a tél

Tréfás kedvű tél
hócukrot hint a fákra
tavasz idején.

Hó temeti el
a megszülető tavasz
nyíló mosolyát.

Futó hózápor
kacér napsugarat űz
zord felhők mögé.

Hegyszirten csillan
a fehér csendfüggönye
érintetlenül.

Tavaszi ágon
ringó barackvirágra
szél szitál havat.

Harmatra hulló
hó tavaszra telet varrt,
mindent betakart.

Hanyatt dőlt a rét,
hópihék öltöztetik
meztelenségét.

gyönyörű a tél
örökzöldek karjain
ma még hófehér

Járdaszigetek
Puha hópamacságyán
Megbújik a tél.

Óvatos tavasz
nesztelenül lopódzik
a hóbuckákon.

Hóvakság zárta
le csodatavaszomról
szóló álmaim.

Fűzfa szép haját
fésüli a jeges szél,
hófátylat hint rá.

Hóvihar hantol
rég elárvult temetőt
vigasztalanul.

Tölgyfák kérgére
Csipkés hófátylat hímez
Az északi szél.

hófödte mezőn
még szendereg a tavasz
fagyos tél ölén

fénylő hópelyhek
fagyos ölelésében
megszépül a táj

Vén almafára
Meghitt hószállingózás
Pingál virágot.

szél borotválja
szikla szirtek szakállát
lavinaveszély

Csipkeruhába
öltözött a sombokor -
téli menyegző.

Ártatlan lesz egy
percre a világ, friss hó
mossa szennyesét.

Fagyba zárt világ -
Hópehely-paplan takar
korai rügyet.