Haiku versek a hóról

kavargó pelyhek
egy lámpa fénykörében
csendszimfónia

rémséges fagyok
karjában virágszépet
álmodik a hó

Mesés hófüggöny
égi karnisról omlik
angyal szövéssel

hófehér selymes
szirmok hullnak az égből
szeretteinkért

Márciusi hó
elkésett üzenetként
ül a bokrokon.

Hóesés fest csúf,
szürke világunkra szép,
fehér álarcot...

Zúzmarás éjben
fehér hópaplan alatt
alszik a remény.

Fehér hócsipke
súlya húzza a fákat -
fagyos takaró.

fehér gyászt mímel
úgy borul sárra a hó
mintha ölelné

Korai tavasz -
februári hó alól
hóvirág kacsint.

fehér csipke csend
honol a horizonton
harang hangja szól

Fehér lett minden
erdő, mező, s a kertek
mint anyám haja.

Fehér csipkébe
öltözött fák frigyére
áldást ad az éj.

Fagy trónján ül a
jégkirály, s torz vicsorral
vet reánk havat...

újabb hó esett
egyre növekszik a tél
fehér kabátja

Hó hull - a világ
eltakaródik - kicsit
magányába fagy.

Szirmokat hullat
hófehér paplanából
a tél tündére.

Fáradt hópelyhek
sokaságát ringatja
álmában a fa.

Szikrázó tompa
fény játszik a friss havon
jégvirágokkal...

Hóesésben sok
kicsi angyal siet le
hozzánk a Földre.

Föld ágyására
fehér cihát húz a tél
hópehelypaplan

a havazásnak
kitárt egek alatt bús
fák borzonganak

Zsong, szitál a tél
hópehelytől duzzad az
angyalpárnás éj

apró hópelyhek
alatt a délceg fák is
fejet hajtanak

csendes békesség
fehérsége csipkézi
a téli reggelt

Varjúkárogás
ébreszti a hó alatt
szendergő fákat.

gyöngyös tisztaság
hókabátot terített
érkező estre

szürke napjaim
ingyen menyegzőt ülnek
a hóesésben

a friss hó alól
kikacsint a hóvirág
észrevétlenül

Hajnali csendben
fehér hótakaróban
alszik a város.

Hópelyhek szállnak.
Holle Anyó megrázta
fehér vánkosát.

Fehér süveget
emel a hegy, és a völgy
lábához simul.

hófehér sálat
tett nyakába a reggel
ünnepre készül

minden irányból
ezüstmadarak szállnak
minden irányba

Fehérbe bújt a
táj, lelkünk szánkón siklik
a sötét éjben

Eltűnő képek
a sűrű hóesésben
az ablak mögött.