Haiku versek a Holdról

hold sarlójára
kecsesen fölaggattam
minden gondomat

hajnali álom -
tűnik nappal, mint a hold
éjjel visszavár

a körfolyosón
még kapuzárás előtt
beosont a hold

álmomban csillag
voltam te pedig holdfény
együtt ragyogtunk

Alkony befonta
napsugár aranyhaját,
- Hold fésülködik.

pázsit bársonyát
szellő simítja, csókot
lehel rá a Hold

Kis lámpásait
égre hinti az éjjel
- s őrzi mind a Hold.

A világ minden
kincséért sem hagyná el
a Nap szoknyáját...

Hold-sarló vágta
felhő-rend - sorakozó
égi boglyák közt

Karácsonyi hold
csillagozik mennyország
fénylő rétjein.

rebbenő holdfény
akác illatú csendet
ölel az alkony

borús éjszaka
ezüstös fényét a Hold
felhőkbe rejti

Glóriát rajzol
platánfák lombja köré
az őszi újhold.

Bashóval ketten
- háromszáz év közöttünk -
nézzük a holdat

égi legelő -
ezüst nyáj a csillagok
pásztoruk a Hold

messze egy halász
hold tükrére hiába
dobja hálóját

Holdanya ringat
pólyamélyi álmokat
éjszaka ölén

ezüst lámpását
már felkötötte a hold
csillagok közé

mély tenger az ég
rajta arany bárkaként
úszik a vén Hold

holdon túli út
messzi szálló álmokon
lélekmadarak

Tótükrén a Hold
lágyan elringatózva
álomba csobban.

Az ősz az erdők
ezerszín fonalából
szivárványt sodor.

csendes az este
még üres az ég boltja -
kert alatt a hold

sötét éjszaka
felhősátorban pihen
telihold fénye

Harmatfüzérrel
játszik a szél, érzi, a
nyár már véget ért.

Tündököl a hold
csillag nyakéke csillog
a tó tükrében

Furán fél a Hold,
Csillagok csacsognak fenn,
S én téged hívlak...

Felhőtlen égből
csillagok s a hold figyel.
Távolságtartók.

álmot suttogó
éjszaka sziluettjén
hallszik a holdcsend

Hold szórja fényét
vörös parti kövekre,
álmodik a tó.

Őszi éjszakán
vén kút mélyébe bámul
s elsápad a hold.

telihold bujkál
felhőpaplanok között
álom a világ

Ezüstre festi
a hold az alvó nádast -
partot ér a csönd.

ezüst színű éj
holdudvar-bölcső rejti
holnapok álmát

nagy arany tányér
júliusi égbolton
a vén telihold

Éji tótükör
holdcsónakján holnapba
evez a tegnap.