Haiku versek a Holdról

Éji tótükör
holdcsónakján holnapba
evez a tegnap.

könnyel megtelt hold
sarlója csészéjéből
földet áztatja

Éji tó tükrén
fehér csónak ringat el
fáradt tegnapot.

Kopasz ágakon
jégcsapként csüngnek a hold
fagyott könnyei.

Gúzsba kötözte
törékeny álmainkat
a sápadt holdfény.

Sírkövek közé
csillagok csöndje hullik,
megborzong a hold.

Hold udvarára
csillagok tetoválnak
szivárványkertet.

Fázós csillagok
felhő paplanba bújnak,
hold őrzi álmuk.

nyitott ablaknál
tücsökszó mellett alszom
benéz rám a hold

Susogó nádas,
éjt őriz méltósággal:
taván hold ragyog.

Csillagok Holdja
szerény fényt küld a Földre,
szoknyája alól.

Viharos éjjel
felhők mögé bújik el,
didereg a hold.

Nagy tányér a hold.
Mint lepotyogott morzsák
mind a csillagok.

Jó postás a Hold,
a napfény üzenetét
táviratozza.

Lassan oson a
Hold, nyugodt éjt hoz minden
feldúlt léleknek

sötét az erdő
felhők mögé bújik el
az őszi újhold

mélyül a homály
bükkfák ágain megül,
hallgatag a hold

Ablakomba a
holdvilág benézett és
téged keresett...

A Nap és a Hold
lázasan kergetőznek:
végtelen játék.

Hold teste köré
Szép csillagragyogásból
Köt sálat az éj.

felhők zugából
a kóbor hold előlép
ezüstköpenyben

A vén hold tudja,
de megőrzi örökre
nádasok titkát.

fagyott tó tükrén
rivalda fényben jégtánc
Hold korcsolyázik

fekete szárnyú
éj fény után sóvárog
a Hold rákacsint

magányosságom
fordított arányban van
a fogyó holddal

nagy utazás volt
befagyott víztükörben
a holdra léptem

koszos pocsolya
ám a Hold mégis tisztán
tündököl benne

A kastély tornyán
holdvilág gömbölyödik,
sárgája olvad.

halványan libeg
hideglelősen a Hold
jégmarta éjben

Tölgyfa ágára
megpihenni ült a hold:
hosszú még az út.

az éj folyója
feketén árad halvány
hold mosolyában

ház tetején ül
a hold macskát simogat
szerenád után

ágon ülő Hold
holló alakját festi
önmaga elé

megcsókolt a hold
egy csillagot elpirult
felhő mögé bújt

hideg fényű hold
ezüstözi a folyót
magányos vándor

Napnak aranyló
csókját adja át a Hold
minden alvónak