Haiku versek a holdfényről

felhők zugából
a kóbor hold előlép
ezüstköpenyben

csillagporból gyúr
fénylő szobrokat a hold
képzelet szárnyán

nyáresti holdfény
halotti koszorút fon
tiszavirágból

Jégcsapok játsznak
nyírfák fagyott ágain
holdfény keringőt.

Fagyott tó felett
a Hold a Földre ásít,
fénye léket vág.

Üres fészekben
Fülemüledal helyett
Holdfény vet ágyat.

Telihold fénye
alatt tó tükre csillan
éji könnycseppként.

Hideg holdsugár
vederbe fagyott jégen
maradt mosolya.

holdfény csordogál
hófödte hegyoldalon
ráfagy mosolya

kilyukadt az ég
tar ágak mintája ül
holdfény foltjára

Csillagdús álmok
gyűrt lepedőjén prűden
bukdácsol a Hold.

Emlékszel? A Hold
kettőnkre szórta fényét
ablakod előtt.

Hold fényvirágból
szivárványkoszorút font
éjudvarába

csillagok ülnek
éjnek szárnytollán, holdfény
csorog csőréből

tó tükre rezzen
pedig csak a hold fénye
siklik át rajta

álmos holdsugár
ablakon rést keresve
ágyamra ledőlt

holdfénycsónakos
evez sötét ég taván
csillagot merít

holdfény takar be
háztetőt szunnyadó est
téli álma ring

Éjszaka fénye
házak falán kóborol
csendnek virága.

puha léptekkel
oson az őszi este
holdfény kíséri

telihold fénye
csorog a földre ezüst
mázas csuporból

Őszi szellő vet
Csüggedt fűzfaágak közt
Holdfénynek ágyat.

telehold fénye
tó vizén ölelkezik
csillagfodrokkal

Diófaágra
Öreg deszkákból épít
Kuckót a holdfény.

mélyen alszik már
fű, fa, virág: bűvös hold
ezüstport hint rá

Csenddel hallgatok,
fénylő esti holdsugár
csókolja számat.

hűvös éjszakán
felhődunyhába bújt a
didergő holdfény

ezüst övet húz
dereka köré a tó
holddal álmodik

Ezüstfényű Hold
kacsint a tó tükrében
csendben, csónak ring.

a tóba szórja
ezüstjét a hold mégsem
fogy gazdagsága

Hold a tó hátán
ezüsthidat épített,
csend sétált rajta.

Zsebembe teszem
a csendet, holdfény csorog
sötét kabáton...

felhőn csücsülve
hold tekint le a földre
rajzolja utam

Ablakomon át
bőrömre fátylat sóhajt
a fürkésző hold.

holdfény felvette
ruháját és illegett
a tó tükrébe

kint holdfény gubbaszt
éji nyárfák csúcsain
megvigasztalom