Haiku versek a hóolvadásról

vízesés zúdul
alá újra - kiolvadt
vad morajlása

Olvadó hóval
lábnyomod is elköszön,
jövőmből kilép.

csipp-csepp esőcsepp
krátereket rajzolgat
a hóbuckákra

tündérkönnyeket
hullat kedves arcára
olvadó bükkfa

Jégből faragott
Virágok sírnak a Nap
Meleg fényében.

Virágkehelyben
hóolvadás indul el
tavasz kezdetén.

Arcodra fagyott,
mosolyképű fájdalom.
Felolvadhatnál...

Hóembert épít
szívem emlékül neked,
idővel olvad...

Vízcsepp poroszkál
szikrázó napfénylétrán
jégfüggöny rojtján.

koszos pocsolyán
fáradtan egyensúlyoz
egy tiszta pehely

Mind, hópehelyként
szállingózunk, holnapunk
tavaszba olvad.

ha elolvadok
esővé porladok s rád
hullok finoman

Ágak hegyéről
olvad a tegnapi hó,
szól a "nyitnikék".

Havat olvasztó
napsugár játszik a domb
déli lankáin.

Jégcsap pityereg:
hűs tél-könnyek öntöznek
zsenge virágot.

Fény táncol hideg
jégcsaporgonákon - tél
olvad tavaszra...

Hulló vízcseppek
tik-takja visszaszámol
újabb tavaszba.

tavasz gyermeke
játszik a jégcsapokon
cseppenve koppan

tél vesztésre áll
évszakok csatájában
jégcsapok sírnak

Hópehely olvad
ébredő nap szemében
gyémánt könnycseppé.

Jégpáncél alatt
dermedt virágsóhajok
várnak olvadást.

csöpög a jégcsap
recsegve törik a tél
kacag a szellő

Hópihe-álmok
sárosan érnek véget
tócsába hullva.

olvadó hólé
ereszek furulyáján
tavaszra hangol

Jégcsap csöpörög
hóbuckát napfény nyaldos
elolvad a tél

szél szárnyán szédült
hópihe huncutkodik
fűzöldbe olvad

faágon rezdül
a tél fehér sóhaja
naptól könnyé lesz

sovány hóember
napfürdőben ácsorog
könnye csordogál

Csöpög a jégcsap.
Pajkos szelek játszanak
olvadó hóban.

páros lábnyomok
a hóban mese végén
együtt olvadnak

ma a tél hangját
esőcsepp percről percre
sárba tiporta

napsugár hegye
átüti fagyott szívét
hópehely sikít

olvadó hóban
egy némán harangozó
hóvirág bólint

felbomlott szálú
koszos csipketerítő
a földön a hó

Hófödte város
emberarcát mutatja.
Mosolya olvad.

Csevegő patak
hó levét issza vissza.
Túltöltve árad.