Haiku versek az időről

A nap csak elfut,
Időnk tengernyinek hitt,
Naiv csapdája.

Van oly pillanat,
mely kilóg az időből,
mégse éred el.

Pillanat a lét.
De tőle függ a mindig.
És a soha is.

Csak legyen aki
a homokórát szépen
majd megfordítja.

lehetősége
a jövőnek végtelen
végül egy marad

múlttal etetett
lét pörgeti félelem
mókuskerekét

Látásom javul
arcod mindig szép nekem
jól fest az idő.

az Időnk véges
tőlünk függ hogy osztjuk be,
hogy használjuk ki.

Jövő káprázik
múlton hályog - jelen-lét
szemében könnyek

Az idő végül,
igazságot szolgáltat,
türelemmel élj.

csomagom csak egy
bőröndnyi emlék rólad:
"időutazom"

Az idő véges,
de a lehetőségek
száma végtelen.

fényhúron játszik
az idő - zöld lombok közt
lágyan földre hull

kegyetlen folyó
és megállíthatatlan
az idő, csorog...

Üzenem nekik,
a jósoknak: - Hagyjanak
csak reménykedni!

Miért édes egy
emlék, ha megélni oly
hétköznapi volt?

Hulláma alatt,
midőn múlandón halad
mélye időtlen.

A tova tűnő
idő örvényében az
óra száguldás.

öregidő az
országút szélén stoppol
óráját lesi

Sárba ragadt lét,
nem húzza ki az idő
pillangószárnya.

van mit érzek, s nem
tapinthatók, s van mit nem
érzek s tapintom

lekoptatja az
idő a legkeményebb
kő éleit is

Nincs rossz hely és nincs
idő előtt sem után -
csak ott akkor van

az idő az mi
nála is kegyetlenebb
mert mindent elvesz

lepkeszárnyakon
repül az idő - kár hogy
ilyen törékeny

Az idő csak áll,
gondolataid folynak
ki a jelenből.

Az idő vonszol
minket, vagy mi nem tudjuk
beérni sosem?

eljár az idő
mit hittem én ostoba
eljár máshova

idő kérdése
belegabalyodni az
időtlenségbe

lassan jellegem
vesztem: ellenem pereg
minden homokszem

fogytán az idő,
ne nézd a távolságot,
vigyél magaddal

lassan mozdulunk,
hogy megálljon az idő
egy pillanatra

visszafordítom -
homokórán átfolyó
emlékképeim

el kell érni egy
bizonyos kort, hogy rájöjj:
fiatal vagy még

múltunk már gyűrött
holnapunk vasalatlan
hordjuk a jelent

Halkuló csenddel
egyenesen arányos
a múló idő.