Haiku versek az időről

széttördelt időm
osztogatom egy ide
öt perc meg oda

elszállt felettem
az idő én elbújtam
ő észre sem vett

gondod az idő
átlapozza holnap már
más kihívás vár

mire ráébredsz
szép hajnalaidban csak
holdfény-csend ölel

patak medrében
kavics rétegeibe
bújik az idő

Ujjaim közt por.
Széllel szelíden szállva
vár más világra...

Félkész nappalok
ökörnyálakra fonják
az ősz holnapját.

pilleszárnyon száll
az idő néha rám néz
jó a mosolya

az idő elszáll
mint kővel felriasztott
madárseregek

Az idő pereg?
Egy temetői csapból
cseppre csepp csepeg...

lyukas zsebbe tett
kincsek a nem jól használt
értékes percek

az idő pénz de
nem adható kölcsön és
nem kamatozik

Vén csibész idő!
Ha száz alakban élsz is,
kortalan maradsz.

sivatagi szél
lágyan fújja az időt -
homokórát tölt

körhintát játszik
az idő: forgat, pörget,
de majd leszállít

kalitkát zár rád
az idő ha feleded
kirepülhetnél

ha nem indulsz el
mikor menned kell - idő
megy el melletted

Őrlődő idő
Mulandóságba folyva
Futóhomokszem

A lomha idő
oktatja a perceket:
ne rohanjatok.

egyszer kimerül
és elfolyik az idő
a végtelenben

Penészes falra
vastag pókháló szőtte
rá a múlt időt.

elkélne néhány
az Időt gyorshajtásért
büntető rendőr

nézd a kavicsot
mit az idő szelíden
koptat mi vagyunk

Vékony húr vagyok
az időnek hárfáján
hallod-e hangom

lemorzsolt idő
kezem alól szóródik:
elmúlást hinti

Idő dorombol
vállamon, nyújtozz édes
múló pillanat.

hömpölygő idő...
pillanatok halmaza -
örök körforgás

Az idő marad
csak emlékeket gyűjtve
mi visszük tovább...

parányi létünk
suhan az idő hűvös
áramlatain

méltóságteljes
szárnycsapásokkal szeli
sorsom az időt

homokóra tört
derékkal időt kért hogy
végre megragaszd

relativitás:
egy perc is sok lehet egy
élet is kevés

keresztre feszít
az idő földbe húzza
semmiségemet

puha papucsban
halkan vihog frászt hozva
rám a vén idő

Közös utunknak
egyetlen ellensége
csak az idő lesz.

idő: kétarcú
illúzióval ámít
az időtlenben