Haiku versek az idő múlásáról

Vén homokóra
durván sietni kezdett,
kitágult a rés.

Telik az idő.
Lassan egy éve, hogy nem
ismerjük egymást...

Hallgat a jelen,
a jövőt letakarja
a múlt leplével.

egy helyben áll míg
kiszalad az időből -
vén kecske showja

idő kérdése
belegabalyodni az
időtlenségbe

Volt vidám hajnal,
átmulatott éjszaka,
s tovaszállt idő.

minden emlékünk
nefelejcskékbe vonja
majd a messzeség

Annyit vársz, nézel,
míg totyogva megyünk majd
együtt a mennybe.

lassan jellegem
vesztem: ellenem pereg
minden homokszem

csak nézett-nézett
míg feje fölött lassan
elszállt az élet

Idő múltával
már nem csábít tükörhöz
a kíváncsiság.

el kell érni egy
bizonyos kort, hogy rájöjj:
fiatal vagy még

Hóval borított
betonon nem szalad már
a tegnapi nép.

Emlékkönyvemben
az Idő - maradt - a Szó
Lélekkarcolat

Már az új év is
öregszik - napjai meg
vannak számlálva.

ráncaid lettek
a múló idő makacs
szorításától

kopik az idő
vasfoga de rozsda nem
kezdi ki soha

megbolondul az
idő ha kiakad a
kakukkos óra

...és eltelt lassan
egy évtized mit veled
éltem nélküled

életem torkán
te vagy a kés... pengéd is
éles, mire vársz?

Pótolhatatlan
az idő, a tartalom
kissé korrigál.

gyermekkéz nyomát
párás ablaküvegen
elviszi a busz

ajtaja zárva
de percegő falai
már düledeznek

gyűrött arcomra
ráncaim mázsás súlya
nehezedik már

Komolytalanság
az eltékozolt idő,
lustaság jele.

Élj úgy, hogy készülsz:
Mi lesz, ha a majd soha
Nem válik mosttá?

hűs völgynek ölén
az idő megszűnt, mintha
nem is létezne

megálló idő
homokszemeken tapos
- nem pereg tovább

történhet bármi
a pad mindig ott marad
godotra várni

Lehet, hogy idős
vagyok, de az idővel
bátran dacolok.

szememben gyermek -
tükrében magát nézve
űzné az időt...

Mikor kelned kell,
rajtad áll: álmodsz tovább,
avagy cselekszel!

idő múlása
egy megszámlálhatatlan
emlék sokaság

Leszállni nem tudsz
az idő vonatáról,
csak kiugrani.

futok utána
kiáltok: állj! - hiába:
süket az idő

az elvágtázó
ifjúság sörényébe
temetem arcom