Haiku versek az idő múlásáról

pillanatokban
úszik a múló idő
de árral szemben

A legszebb madár
mint az álom tovaszáll
létem szalmaszál

Betekint a most
a régikor ablakán:
lepergett zománc.

Múló idővel
érett kalászok között
fut versenyt a szél.

hangyák lábnyoma
váj végtelen időn át
sziklákba utat

partra vetett perc
kavicsait nyaldossa
tengerré vált múlt

Ballagó idő -
nyomában halott vágyak,
megkopott álmok.

Régi álmokat
követ egyre halkuló
csendben a jövő.

Csendben nyújtózik
az idők végtelenje:
ráncaid mélyén.

Futó percek, nem
számolom már őket... Nincs
kiért, nincs miért.

Mint ördögszekér,
mit hideg szél görget, úgy
futnak a napok.

rohan az idő
tudom már rég célba ért
az egyik fele

vén időkerék
évszakokon át gurul
időtlenségig

A másodpercek
Morzsái az évsírba
Holtan hullanak

megint letört az
évből egy darab - elfogy
időm nem marad

Mire eszembe
jutott függönyt elhúzni,
megint este lett.

az öreg házon
vörös cserepeket nyalt
fakultra a fény

titkos ütemben
zuhogó elmúlásban
hallgat az idő

Játszunk... így néha
megfeledkezik rólunk
a múló idő.

a múló napok
gyászjelentései az
évet temetik

lehetne sok szép
évem még de néha a
sors kettőt lapoz

csend útján puhán
ballag az öreg idő
lépte lassul már

nyúlcipőt húzott
két lábára az idő
s vesztébe rohant

múló életben
pillanatokkal szökik -
elvesztett idő

emléket farag
élet fájából a múlt
te vagy a múzsa

Évgyűrűidbe
véste zord teleit a
görnyedő idő.

a nyár folyója
csend-bárkán vonszolja a
lassú délutánt

a másodpercek
hangosan néha némán
hagyják el szobám

könnyű az élet
csak a zsák telik meg a
múló idővel

idő lejtőjén
siklunk álmaink javát
a csúcson hagytuk

tenger az idő
cseppenként oldja a múlt
mészkőszirtjeit

hintaszékben ül
a kor fáradt tagjain
macska dorombol

Ujjaid között
pillanatcseppek hullnak
a végtelenbe

Milyen fontos lett,
most, hogy ráhúztuk azt a
címkét: "utolsó".

Öreg nénearc
mélyén ráncba bújt idő
csendet szimulál.

száraz ágai
gyümölcsöt nem hoznak már
a vén időnek