Haiku versek az időjárásról

Eső csepereg
Odakint a nádasnál.
Kucorog a csér.

merre induljak
kérdezte egy felhő jött
a szél s már tudta

Micsoda tavasz!
Most már a piros hóban
sem kételkedem... :)

Nézd - a tél múlik,
szemedben zöldell a kert
ahogy figyeled.

Havat hord a szél,
alszik az erdő, fákban
indul az élet...

télen lovazás
után meleg párkányán
ülni - de jó volt

pocsék idő van
odakint ám idebent
összemelegszünk

Szeles időben
mi a legfelkapottabb?
A szoknya. Vigyázz!

Nem baj, ha esik.
Az időjárás is csak
teszi a dolgát.

Te vagy az égbolt.
Ami változik, az csak
az időjárás.

kisütött a nap
fűszálon egy esőcsepp
benne szivárvány

Rángat a szívem,
esőt zúdít rám az ég
- mély csendek zúgnak.

bőrömön futja
versenyét az esőcsepp
és a hideg szél

Házfalon kis gyík,
esőverte flaszteren
eltévedt bogár.

Körülöttünk az
ég könnye kicsordul, a
nyár zokogni kezd.

nap nélküli a
nappal, szürke kabátban
jön a délután

Karnyújtásnyira
szürkén lóg az ég szinte
érintésre vár.

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
eső közeleg

Csélcsap március
délben jégcsapot olvaszt,
este havat szór.

Felsír a tavasz
kopár ágak közt mint egy
eltévedt gyermek

Futó hózápor
kacér napsugarat űz
zord felhők mögé.

lidérces felhők
szeszélyén az évszakok
összemosódtak

Új képhez a nap
gazdag hímzéssel fércel
téli lábnyomot.

A bolond tavasz
becsapott rügyein sír
az éhes rigó...

álmatlan éjjel
melegfront hálójában
vergődik a lét

szél sikoltva rí
pörög zokog dörömböl
lassan elfárad

sötét felhőket
mosdat a szél holnapra
tiszta ég ragyog

Vörös égalja
távoli hegyek mögött
szeles napot vet.

bőrömre tapadt
elszürkült nedves ruha
most ez a május

Szikkadt tó lesi
A sodródó felhőket
Tátogó szájtáj

Borús félhomály
fűszál se rezzen, lassan
esőcsepp cseppen

A szürke felhők
a hordókat görgetik.
Vihar közelít.