Haiku versek az illatról

A hárs illata
énekre serkenti a
méhek kórusát.

május illata
a tavasz ajándéka -
szerelem fakad

Szerelmes vagyok
a tenger illatába:
só a bőrödön

Illatod érzem -
már messze jársz - átölel
ahogy öltözöm.

kert végében ha
a tél megpihen érzed
még az ősz szagát

Rétek illatát
elégedetten gyűjti
Esthajnalcsillag.

A szénaillat
betakarja a mezőt
nyár-üde parfüm.

májusi desszert
pirosló földi eper
illata bódít

konyhából kávé
nyitott ajtón orgona
illat találka

öreg akácos
illatfelhőt permetez
pőre nyakamba

beleszippantok
vaníliaillatú
deres hajadba

Leszek illat, mely
gallérodhoz simulva
csókolja nyakad.

Szélfútta illat
az orromba ragyogott,
bodzafehéren.

kerítés mentén
egy jázminbokor csábít
édes illattal

rozmaring ága
között megcsillan a nap
illatos pora

Súlyos, de könnyű,
tele van a levegő
az illatoddal.

forralt borba mézt
mazsolát rejtett - gőzén
fagyott szív olvad

kinek a papot
kinek a papnét rejti
tömjénfüst burka

mire muslinca
gerjed - hordóba gyűjtve
nyáremlék erjed

őszillat-erdőn
bomló nyártetem felett
édes-savanyú

zsírcsóktól pirul
hagymám - pletykamód terjeng
halvány lila gőz

virágcsendélet
szembe szökő színnel hív
illatemléket

rózsás pirkadat
virág illatot gyűjt nagy
fonott kosárba

virág illat száll...
ó, nem érhetlek utol
szerelmes tavasz

észrevétlenül
megbújt bennem illatod,
magamba zártam

oly melegem van,
elég lesz illatoddal
betakarózni

illatos voltál
mint frissen sült kalács és
megégett a szám

Oly édes volt, hogy
illata megszólított
visszaköszöntem.

Életszakaszok,
dezodorillatokban
laktok, ravaszok!

rám tekereg az
illatod, kúszórózsás
lelked körbefon

Lehajolva szívd
A virágok illatát,
És nem letépve.

A virágok nem
Csak illatoznak, érzik
Mások illatát.

Virágillatot
szöktet a tavaszi szél,
tele van a kert.

Jácint illatot
loptam az út széléről.
Lelkemben őrzöm.

Becsukom szemem,
érzem bőrömön buja
édes illatod.

Párolgó illat
dermedt fagyban puha csend
Teával várlak