Haiku versek az illatról

szellő suhan a
kertbe magával viszi
az illatait

sárguló lombok -
szél-kócolta hajadban
a nyár illata

Kurta szoknyában
illatot csilingelnek
gyöngyvirágaim.

Kertem illatát
cseppenként kóstolgatva
mossa az eső.

az eresz alatt
petúniák illatba
mártják az estét

a rózsa hervad:
a saját illatába
fojtja a halál

A virágos rét
illata asztalt bont az
univerzumban

búbos kemence
nyújtózik a pitvarban
kenyérillat száll

gyantaízű szél
hordozza a fenyvesek
izzadságszagát

zöld erdő mellett
fut éneklő kis patak
nyár illata leng

jázmin illata
könnyű fehér fátyolban
táncol tündérként

csokorba szedtem
jól elrejtettem a nyár
édes illatát

kardvirág őrzi
a kert nyári illatát
az esti csendben

kéket sóhajtó
ibolya szerénykedve
illatot lehel

a kócos ágon
virgonckodva hintázik
akácos illat

rétek zöld haját
szikrázó nap szárítja
friss széna illat

Fűnyíró halad.
Fűszálak halk sikolyát
Orromban érzem.

csillagok felé
nyújtózik futórózsám
illatfelhőkön

kicsomagolta
levendula illatát
a nyári szellő

ébred a jácint
nyújtózva szirmát bontja
illatos reggel

Édes nagyanyám
diós-cukros illatba
burkolt emlék már.

Rózsaillatú
hajnal benzingőz szmogban
köhögve ébred

kósza szél pihen
csüngő akácvirágon
illatot szippant

orgonavirág
ezernyi tátott szájjal
lelkemig lehel

bőröd illata -
levelük-fosztotta fák
a tél küszöbén

fűszeres illat
gyöngyöző eső után
akácerdőben

ibolyaillat
száll a kéket sóhajtó
tavaszi szélben

A gyermekkorom
kalács illata ölel,
szeretlek anyám.

illatot sóhajt
a rózsák királynője
szirmait bontja