Verses imák

Csendben vagy zajban
kis szívem templomában
mindenütt ott vagy.

Gyűrött imám vagy:
álmodó csendben fohász
- bárcsak és soha.

Isten szabta rám
anyám legszebb imáit...
Viselem, megvéd.

Elmondtam érted
egy imát, így szívedben
reménység ébredt.

"Engedj magadhoz!"
idős néni fohásza
hátsó padsorban

gondolataim
templomában, letérdelt
lelkem imája

Imádkozással
belebújhatunk Isten
ölelésébe.

Megnőnek a fák,
és az égbe emelik
a föld imáját.

Nem baj ha térdre
kényszerítesz Istenem,
csak földhöz ne vágj!

Egy meghitt ima
a szavak vasárnapja
hétköznapon is.

Betűk temploma
a könyvtár, az olvasás
néma imádság.

fohászok nélkül
a könnyező madonnák
is elapadnak

szép rózsafüzér
Földanya kezén, minden
virág egy fohász

Bűnösök mossák
kezeiket. Imára
kéne kulcsolni.

A jó dolgokat
erősítsd, a rosszakat
gyengítsd meg bennem!

Szirénák hangja
elnyomja békét vágyók
hangos imáját...

Szívem csendjében
Istennel beszélgettem
csend-párbeszéddel.

Imádkozással
Istenem betöltötte
szívemben az űrt.

Imádkozással
megszólítjuk az Istent,
és Ő csodát tesz.

Göncölszekérig
jut el csak imám. Isten
hátat fordíthat?

lombok boltívén
visszhangzó madárdalban
Istentisztelet

nyakad öleltem
nem látta senki - csak ki
mindent látva lát

Meztelen lelkem,
békéért fohászkodik.
Az Úrnak adom.

még hagyj itt kicsit
jósors, hogy álmaimat
valóra váltsam

levéltenyérbe
fúrom arcomat - fohász
a hársillatért

Jusson eszedbe
hogy azért imádkoztál
amid ma megvan.

esténként zenét
hallgatok a mennyhez is
közelebb jutok

A bölcs imája
egységbe visszatérés.
Sohasem kérés.

Uram kérlek adj
értelmet a mának és
célt a holnapnak!

szellő fohászát
Isten meghallgatta még
maradt pár virág

menekülnének
színes rózsaablakon
át kis bűneim

mikor hallasz meg
Isten... kulcsolt kezem közt
kicsúszik minden

Ha minden jóra
Fordult, valaki értem
Imádkozhatott.

halottunk pora
térdre kényszerít minket
összekulcsolt kéz

leültem csendben
csak hallgattam a falban
rekedt imákat

szertartásosan
imáimba foglalom
rögeszméidet