Irodalomról szóló haiku versek

zöld mohás nyirkos
beomlott síron nevem
olvashatatlan

zöld palástban dús
fények lomb kupoládban
áhítat ölel

bátornak lenni
az éjtől nem rettegni
ostobán gyáván

nagycenki parkban
járok őszi avarban
én hervatag vén

romok kultusza
letűnt korok halmaza
magas fű között

Atlantisz rejtély
kertjei titkok - vadság
s geometria

szobámba gyűjtött
sok szószirom amikből
versem kirakom

fölragyog fényed
újra nap - óaranyra
fesd e szép hajat

csipkerózsának
szirma hull tüskés szára
véremtől piros

a nárcisztikus
szobor víz fölé hajol
szél töri tükrét

múzsám csóknyoma
ráégett homlokomra
belülről izzik

kettőzött képe
glóriája fénye több
tócsába érve

lombok közt állva
ázva világít sápadt
fény glóriája

ázott angyalok
nálam szárítkoznak nem
vagyok magányos

ablakban könnyes
képem nézem - odakint
zuhog az éjben

sikertelenség
kísér mást nem írhatok
csak aki vagyok

pergő zápor hull
Krisztus bádogtestére
szívemben hallom

az éj könnye hull
minden mi szép volt elmúlt -
én rád gondolok

cikázó fecske
a gondolat ha tiszta
szabadon szárnyal

friss szerelmet vágy
csapongó szívem - távol
kakukk hangja zeng

gondolatom hol
nyílegyenes hol kusza
pamutgombolyag

rögös út vezet
a hegyre keresztemet
nem tehetem le

szélárnyék bújtat
kint zúg míg várlak fények
se kúsznak ide

diófa porzós
barkája potyog - lombja
már árnyékot ad

Május herceg ma
smaragd palástban nyargalt
tavaszi tájban

kereszted alatt
Május - herceg térdepel
áldásod kérve

színek vibráló
fények éledő lombok -
szívemben béke

ott tükröződik
a ló szemében a táj
s csillogó szemem

Tavaszi szellő
jelentett fel zaklató
fűzfaköltőket.

még átitat a
húsvéti áhítat - lásd
minden feltámad

szép nő vagy tavasz
folyton alakot váltó
megunhatatlan

lombok elrejtik
fényed - lámpaangyal te
segíts utamon

semmivé foszlik
a szürke gond - smaragdként
ragyog a remény

színes tulipánt
esőcseppgyöngy díszíti
emlékbe adom

repceföldön nap
ragyog - a szív zsebébe
rejtem illatod

dadogó szívem
formálja mondandómat -
jobb ha leírom