Irodalomról szóló haiku versek

aranyló tarlón
varjak gyászmenete a
nyarat kíséri

így imakönyvbe
préselt virág illata
színe múlik el

ellenségem nem
is keresett a boldog
emberek között

visszatekintek
mert mögöttem már minden
szóra érdemes

a vigasztalást
az emberek s az órák
szűkösen mérik

úriember nem
tér vissza kísérteni
a másvilágról

az ész nem minden
a szív másképp működik
hiányzol nagyon

angyal suhan a
tó fölött hófehér lény
tán kecses kócsag

nem való nekem
már a vágy - tévedsz azért
bámullak tovább

a sivatag mint
sarki jégmező csillant
ezüst holdfényben

Kibírhatatlan
bárgyúságokat hoz az
uborkaszezon.

szomorú szívvel
festi a sors jövőm a
hárs aranyporán

minden éghajlat
alatt imádni lehet
őket a nőket

országút széli
akácfák közt zengett a
szél üveghangon

lábnyom mit madár
hagy mikor szárnyra kel - vaj
hova szállt a lány

akácfák mögül
fekete fejfák néztek
az utazóra

kismadarak csöpp
színes tollú angyalok
fűzfán fütyülnek

néz farkasbőrrel
letakart feszületén
didergő Krisztus

csapóajtó a
szív fölött hol belátok
az emberekbe

elaludt gyertya
vagy csavargó szívemben
életunt éjben

villám sújtotta
fáklya a nyárfa nyitott
sírgödör fölött

dromedár nyakán
medálként függ pár ócska
légiós bakancs

Süt a nap, kinyílt
a virág... Pegazusom
Parnasszusra hág.

Összekacsint a
langyos szellő a Holddal.
Az ész lepetéz.

Ki napi tízet
publikál, az: termékeny
vagy magabiztos.

Közhely giccsszószban.
Nyomokban bölcsességet
is tartalmaznak.

izgalmas játék
verset írni s csatázni
anyanyelvemmel

felfedezőként
simogatom le rólad
minden ruhádat

csiszolgatlak vers
bár gyémánt sosem leszel
ékszer vagy nekem

Cikornyás nihil
talmisága bőszíti
a malíciát.

A graffiti csak
Azoknak való, akik
Nem írnak könyvet.

A költészet ott
kezdődik, ahol véget
ér a bú s öröm.

legyen elég hogy
megírtam a többi az
utókor dolga

Limonádé gyors
szomjat olt, de ragad, a
tömény elragad!

Ha a minimum
benned a maximum, úgy
te vagy abszurdum!

Túl vagy Tonio
Krögeren? - Indulj, s mászd meg
a Varázshegyet!