Haiku versek Istenről

látom a szépet
minden egyes emberben
izzik égi fény

az aranymetszés
ott rejtőzik mindenben:
tökéletlenben

párhuzamos lét:
az egyiket én írom
másikat Isten

Kicsivé azért
lettem, elférjek újra
a tenyeredben.

Kerestem égen,
s lám, ott lapult Isten a
bokrok tövében.

Isten tudja, hogy
mind művészei vagyunk
földi létünknek.

Istennek álmát
nekünk önti formába
a Gondviselés.

Ül nesztelenül
és bölcsen figyel bennem:
A nem mozduló.

átlényegülten
hullok Isten keblére
ima zsámolyról

Istennél semmi
sem lehetetlen, szabad
szód koronázza...

Íme az úrnak
szolgáló lánya, legyen...
s azzal teljes lett.

Rá mérte azt is,
hogy körömszakadtáig
ne vitatkozzon.

A szeretet az
Isten szép adománya.
Őrizd meg híven.

Gyötört arcomon
telik az üres árok,
Krisztus keresztje.

Istent félelem
szülte, boldogsághiány,
vigasztalódjon.

Istennél minden
lehetséges, hatásos,
ember hitéhez.

Szűk marokkal mérsz
Uram, hogy kijózaníts
ennyi az ember.

Új ruhát hímez
Teremtő a tájra, szín-
sziromkavalkád.

Ima, beszélek
Istennel. Megérzés Ő
is beszél hozzám.

Csak hagyom most és
engedem Istennek hogy
szeressen engem.

fent gyönyörködő
Isten... lent dombot-völgyet
pirosra pettyez

Isten tenyerén
tart, akkor vennéd észre,
ha már nem tenné.

Magyarázkodni,
Istennek szükségtelen,
másnak meg minek?

Jézusom! Félek,
hiába volt halálod,
nem lettünk jobbak.

Isten füzete
csönddel van tele, csak Ő
tudja tartalmát.

Őszi könnycseppek.
Az ember tévelygését
Isten siratja.

Isten tenyere
egy virág szirmán futó
apró erezet

vörös a magány
lila az Isten csendje
kereslek benne

Íme irgalmas
Isten, így imádkozom:
ihless ízesen!

Isten dolgozik
bennem: álmom csírája
holnapra kihajt.

Azért álmodunk
Szebb jövőt, mert Isten így
Súgja, az utunk!

Éj sötétben is
világosan látsz engem
istenem, segíts!

Fejem felett a
kakukkos óra, gúnyos
hangon kinevet.

Csacskább-e Istent
képzelni, mint anyagot,
mi önalkotó?

Csendben vagy zajban
kis szívem templomában
mindenütt ott vagy.

Isten az igét
rongyos lelkembe varrta
útravalóul