Haiku versek Istenről

Rá mérte azt is,
hogy körömszakadtáig
ne vitatkozzon.

A szeretet az
Isten szép adománya.
Őrizd meg híven.

Gyötört arcomon
telik az üres árok,
Krisztus keresztje.

Istent félelem
szülte, boldogsághiány,
vigasztalódjon.

Istennél minden
lehetséges, hatásos,
ember hitéhez.

Szűk marokkal mérsz
Uram, hogy kijózaníts
ennyi az ember.

Új ruhát hímez
Teremtő a tájra, szín-
sziromkavalkád.

Ima, beszélek
Istennel. Megérzés Ő
is beszél hozzám.

Csak hagyom most és
engedem Istennek hogy
szeressen engem.

fent gyönyörködő
Isten... lent dombot-völgyet
pirosra pettyez

Isten tenyerén
tart, akkor vennéd észre,
ha már nem tenné.

Magyarázkodni,
Istennek szükségtelen,
másnak meg minek?

Jézusom! Félek,
hiába volt halálod,
nem lettünk jobbak.

Isten füzete
csönddel van tele, csak Ő
tudja tartalmát.

Őszi könnycseppek.
Az ember tévelygését
Isten siratja.

Isten tenyere
egy virág szirmán futó
apró erezet

vörös a magány
lila az Isten csendje
kereslek benne

Íme irgalmas
Isten, így imádkozom:
ihless ízesen!

Isten dolgozik
bennem: álmom csírája
holnapra kihajt.

Azért álmodunk
Szebb jövőt, mert Isten így
Súgja, az utunk!

Éj sötétben is
világosan látsz engem
istenem, segíts!

Fejem felett a
kakukkos óra, gúnyos
hangon kinevet.

Csacskább-e Istent
képzelni, mint anyagot,
mi önalkotó?

Csendben vagy zajban
kis szívem templomában
mindenütt ott vagy.

Isten az igét
rongyos lelkembe varrta
útravalóul

Istenek vannak?
A templom, nézd, készen áll.
Emberek vannak.

A ház felépült.
Lakója Isten, ördög.
Ki dönti össze?

A ház felépült.
Lakója Isten, ördög.
Ki költözik ki?

S úgy jársz, mint gőgös
Fa-isten: hideg télben,
majd eltüzelnek.

Azt hittem, szavam,
igazam, mindörökre
már az Istené.

szépre hímezte
álmaimat valaki
talán az Isten

Istent keresed?
Nézz körül nyitott szemmel!
Ott van mindenben.

megkínáljam-e
a bennem élő Istent
szelet sütivel?

ahogy óceánt
- hullámot, engem is Ő
éltet majd temet

Ne vágyj szárnyakat.
A nehézség az, ami
hozzám felemel.

Isten adta nép,
rabláncát bár csörgeti,
egyre szorítják.