Haiku versek Istenről

földi életed
Isten tenyerén virul -
nem rejtheted el

írisz kertemnek
szivárvány istennő fest -
sziromszárnyakat

fraktálvilágok
egymásba nyíló kapuk -
isteni koan

Kis ablak alatt
meleg kenyér illata -
Isten közel van.

gondok gyöngysorát
Isten elé t e r í t e m -
fölszáradt könnyek

képmásaidnak
arcátlanság nem nézni -
arccal felfelé

álomzuhanás
kérdeztem Istent miért -
puha ébredés

Rám, tévelygőre,
odafentről valaki
nyomkövetőt tett...

Belvilágom ha
szűkölködik, mentsváram
a tágasságban.

Szentlélek, Jézus
Túlcsordul bennem, csak úgy
Mint a könnyeim

fehér rózsalonc
létrán mennyekig kúszik -
istent kutatja

Megformáltalak,
Ismerem a szívedet.
Gyermekem, mi bánt?

látom a szépet
minden egyes emberben
izzik égi fény

az aranymetszés
ott rejtőzik mindenben:
tökéletlenben

párhuzamos lét:
az egyiket én írom
másikat Isten

Kicsivé azért
lettem, elférjek újra
a tenyeredben.

Kerestem égen,
s lám, ott lapult Isten a
bokrok tövében.

Isten tudja, hogy
mind művészei vagyunk
földi létünknek.

Istennek álmát
nekünk önti formába
a Gondviselés.

Ül nesztelenül
és bölcsen figyel bennem:
A nem mozduló.

átlényegülten
hullok Isten keblére
ima zsámolyról

Istennél semmi
sem lehetetlen, szabad
szód koronázza...

Íme az úrnak
szolgáló lánya, legyen...
s azzal teljes lett.

Rá mérte azt is,
hogy körömszakadtáig
ne vitatkozzon.

A szeretet az
Isten szép adománya.
Őrizd meg híven.

Gyötört arcomon
telik az üres árok,
Krisztus keresztje.

Istent félelem
szülte, boldogsághiány,
vigasztalódjon.

Istennél minden
lehetséges, hatásos,
ember hitéhez.

Szűk marokkal mérsz
Uram, hogy kijózaníts
ennyi az ember.

Új ruhát hímez
Teremtő a tájra, szín-
sziromkavalkád.

Ima, beszélek
Istennel. Megérzés Ő
is beszél hozzám.

Csak hagyom most és
engedem Istennek hogy
szeressen engem.

fent gyönyörködő
Isten... lent dombot-völgyet
pirosra pettyez

Isten tenyerén
tart, akkor vennéd észre,
ha már nem tenné.

Magyarázkodni,
Istennek szükségtelen,
másnak meg minek?

Jézusom! Félek,
hiába volt halálod,
nem lettünk jobbak.