Haiku versek Istenről

ki mindent is tud
már, megszólalnia nem
áll érdekében

Nem baj ha térdre
kényszerítesz Istenem,
csak földhöz ne vágj!

ahol az ívek
összeboltozódnak ott
kezdődik isten

A templom körül
imához terített rét,
közel az Isten.

Isten világát
nekünk álmodja Földre
minden szál virág

Egyre csak kering,
tán Isten állhatott így:
semmi közepén.

Isten hatalmas
kínáló tálcáján ős
néma csillogás

szemeim mögött
ravaszul elbújt - Aki
mindig mindent lát

isten érleljen
minden magyar nyelven írt
verstöredéket

Istent kerestem,
nem voltam felkészülve
az emberekre.

Csak van, ami van:
a tiszta tudat. Semmi
más, se te, se én.

Ördögöt kerget,
ami igazán nincsen
képzelt az Isten.

Isten dolgozik
bennem: álmok csírája
holnapra kihajt.

Isten egyetlen
bimbót sem hagy tavasszal
kibontatlanul

Végtelen szérűn,
melyen Isten villáz, csak
egy szál fű lehetsz.

Isten csak lépked,
óriás égi tundrán,
magányos útján.

Messzeségen át,
mint aranyló ablakon
fénylik be Isten.

Ne magyarázkodj,
Istennek szükségtelen,
másnak meg minek?

olvas az Isten
verseket? falakon át
nem látni mennybe

Ha kegyes lennél,
pár kis szeretetmorzsát
küldhetnél Uram.

Napfénycsillámot
szórok híd gyanánt, hogy lásd
hozzám az utat.

fázok rossz lenni
minden ember meztelen
Isten szemében

Hogyan is lennél
magányos, hiszen hited
mindig átölel.

Ahogy megyünk ki
az életből, úgy növünk
bele Istenbe.

selymes fehéren
hatolt át retinámon...
az Isten üzent

Megalkotja az
ember képzeletével
Isten országát.

Menekülésre
szánt kiutat alkotott
az ember: Istent.

Emberi szívben
Isten terített asztalt
Mennyei manna

Istenhez szóltam,
Ő hallgatott, talán csak
megsimogatott.

lennék a fent és
egyszerre a lent ... Uram!
helyet cserélünk?

Rommá dőlt templom
tölgykapujában fogad
tárt karral az Úr.

Ránk borul a csend,
ha minden gondunk, mi van
az Istené lesz.

Lélegzetünk is
gyöngyfényt sző szeretetből
Isten köpenyén

Mindent elbírok
ha túl nehéz a teher
Isten ad erőt.

ne vágyj szárnyakat...
a nehézség az ami
hozzám felemel

Egymagam mit sem
érek - ketten vívódunk:
az Isten és én.