Haiku versek a kávéról

Kávém gőzölög,
megint új nap kezdődött -
hálát mormolok.

"Borús reggelen,
tűnt álmok közt, kávémban,
álmodlak tovább."

Szükségem van rád,
hogy úgy nézz rám, ahogy én
nézek kávémra.

Reggeli kávém
tetején felhőhab ül
- krémes mennyország!

hagyom a kávém
kihűlni - legyen okod
tovább maradni

keserű reggel
utóíze az üres
kávéscsészében

kávéillat száll
zsebkendőnyi égbolt a
csészémben s madár

kimondatlanul
hagytuk egymást, mint kávét
a csésze alján

Sötét s keserű,
Mint néha az élet, de
Kávé kell nekem!

Keserű kávé s
Félig otthagyott torta
Az élet íze

Kávéillat száll,
S puha napfény gömbölyül
Mosolyívedre.

Első találkánk
kockacukorba mártott
pár csepp boldogság.

Hajnali fények
Barázdás kezei közt
Kávéillat száll.

reggel a kávét
velem kavarja meg a
melankólia

reggeli kávém
a valóság a többi
virtuális tér

majd a kávémba
hazudlak, úgy hátha jobb
lesz felébredni

a kávét tejjel
két cukorral és néhány
álhírrel iszom

Falevél rebben
kósza kis álom lebeg
kávégőz felett

Keserédes íz,
mely mámort s új erőt ad
ébredés után.

Nem is a kávé,
hanem hogy te csinálod:
segít ébredni.

búcsúzó fecskék -
hideg konyhaasztalon
kávé gőzölög

első korty kávé
hajnal arcát sminkeli
tűnnek a ráncok

hajnali kávém
illata ébresztene
ha nem én főzném