Haiku versek a kételyről

kétségeim éj
keltetőjébe téve
fáradtan keltem

nappalban az éj
éjszakában a nappal
osztoznak rajtam

Falak közt csend kong,
némán üvöltő közöny
ül a homályban.

a tudás és a
hit között nyugtalanul
vibrál a kétely

A kétség kettő
darab egység, egymásnak
hátat fordítva.

minden kérdésre
bujkálnak válaszok a
csendben valahol

Hallgat a miért
és sorakoznak néma
kérdőmondatok.

Magasra jutok?
Vagy a széllel szállva én
Porba zuhanok!

Természetgyógyász,
meggyógyítod-e vajon
a természetem?

Kétkedéseink
árnyékában hisszük el
igazságaink.

jégborda hátán
kétségek közé fagyott
egy újabb lépés