Haiku versek a kimondott szavakról

őszintén beszélsz
és ha még szelíden is,
az balzsamként hat

Mondhatsz bármit is,
Ha üres szavak vannak
Mondandód mögött.

Jobb, ha most elmész -
pengeélen táncolok,
hol szívemhez érsz.

Kimondani azt
mi kimondhatatlan, tág
ablakokat nyit.

legfinomabb, ha
suttogó szavaidba
belesüppedek

vágyom a jó szót
tisztasága emel fel
legszelídebben

Szavak tömege,
Tolakodva sorba áll,
Értelmet nyerni.

Nem a szavakban,
hanem ölelésedben
volt szereteted...

betakarózom
jóleső szavaiddal
most már nem fázom

apám szavai
lassan belesimulnak
a végtelenbe

A gondolatok
fejemben zsugorodnak
kimondott szóvá.

Szavaid húznak
mocsárba, a csendemből
emelkedek ki.

Bomló szirmokon
Csendes szavad foszlánya:
Ma már költemény

lenyelt szavaid
mind ott tükröződnek a
tekintetedben

szavak ébrednek
szárnyra kelnek s ha szépek
mind visszatérnek

Egy szelíd ima
a szavak vasárnapja
lesz hétköznap is.

szavaid méze
körbevon testet-lelket
balzsamként hatnak

szavaid éle,
mint a fullánk fecskendez
mérget a szívbe

Szeretem mélyen
egyszerű szavaidat
csokorba kötve.

Annyi ideig
hallgattam, hogy már nem kell
mondanom semmit.

Szép szavaimból
meleg bókhálót szövök
fázó lelkedre.

hallgat a lelkem
hiába kérdem - csöndben
figyel még - érzem

feledett szava
újra szirmokon ébred
nefelejcs ajkán

Mester szavai
ha csak zengő visszhangok
falra hányt borsók.

színes szavakat
közhelyek szökőkútja
egekig emel

készpénz szavaid
aprópénzre váltottam
törött a persely

ég-föld nem kettő
egységüket szavaink
szaggatják szerte

nem is öltöztet
mégis magamra veszem
minden szavadat

könnyed harmat ring -
igazgyöngyként gurulnak
hozzád szavaim

Vigyázz a szóval!
Fegyver, mely öl, de Élet
ha jól bánsz vele!

telómagányban
apró figyelmet koldul
az emberi szó

szóvirágaim
parázsló ajkaimon
lobbanó hamvak

Hová kerülnek
a szavak, amelyeket
kiradírozunk?

Csöndbe hullanak
ki nem mondott szavaink -
tört szárnyú lepkék

Két kimondott szó
között a csend virágja
nyílik legszebben.

Tartsd távol magad
a szavaktól, meglátod
békésebb leszel