Haiku versek a kitartásról

Nem lehet mindig
győzni, de a padlóról
feltápászkodhatsz.

árnyékot vetett
rám a sors, mégis fényes
sikert arattam

Add már fel! - mondták
De küzdeni kell, és most
Nézik győzelmem

Van nálad recept.
De nem jelenti azt, hogy
meg tudod főzni.

nem tudom végleg
feladni, mert mindig jön
jön egy újabb nap

bőséges okom
van rá, hogy egységünkbe
ne férjen kétség

A kitartáshoz
erős akarat is kell
határozottság.

Egyenes jellem
ismertető jele a
több sebből vérzés.

falamat bontod
vajon vésőd meddig tart
erős az alap

nem lépek tovább
pontosan ott találsz majd
ahová tettél

vadszőlőinda -
makacsul kapaszkodik
a háztetőbe

Annyi időm nincs,
amennyi türelem kell
szeszélyeidhez.

Tarts ki gyengeség,
hiszen hozzád is kell az
erő még jobban.

akkor is kopogj
ha nem várod hogy ajtót
nyissanak neked

Remény, kitartás
Erősebbé tesz minket
S mindent túlélünk.

mint főnixmadár
éled újra meg újra
bennem az erő

Ó, miért tennéd
félre álmaid? Nem ez
a jó megoldás.

észre sem vettem
mikor elhagytam magam
te még tartottál

Akadályokból
falat, vagy hidat emelsz,
csak rajtad múlik.

Láthatatlan híd
köt össze - oszlopai
mi magunk vagyunk.

Fáradtan nézem
a naplementét, holnap
is fel kell állnom.

Képtelenségből
merít erőt egy paca
kép akar lenni.

A lelkesedés
eltökélt, ám mégis a
kitartás ér célt.

Ha a kitartás
lesz a barátod, győzni
fogtok, meglátod.

Vihar után a
Tépett tavasz nem adja
Fel szép mosolyát

...És mégis - a fák
koronájukat vesztve -
ágat hajtanak.

Hótól meghajló
fák alatt fagyott rigó
énekel tavaszt...

az akarat nem
érzi az erőhiányt
kövek közt fűszál

erős légy mindig
hisz terheket viselni
jöttünk világra

homokviharral
dacolva áll még az az
öreg gémeskút

Légy erős, mint a
Gerenda, s belőled is
Lehet legenda.

elrongyolódott
álmokat foltozgatok
amíg van cérnám

Lebben a szellő
Minden virág meghajlik
Csak te állsz köztük.

amit itt megóvsz
a legsötétebb percben
fénylik majd neked

rezdülő nyárfák
feszes derékkal őrzik
tegnapok álmát

A nagyharangot
már csengettyű korában
toronyba zárták.