Haiku versek a költészetről

meddő múzsa vagy
halvány gondolatodra
elhallgat a szó

én ki nem adom
közös emlékeinket -
pedig szép versek

bontott beomlott
szótöredékek versem
összetevői

költő szándékát
ne kérdőjelezd meg - csak
versét ízlelgesd

cseresznyefákon
csicsergő haikuktól
hangos a tavasz

szép szavakba írt
fájdalom, mely elvontan
szabad csak fájjon

katedrálist rak
szavakból - de kunyhó lett
az is összedőlt

elvárássá nő
tehetsége - bűne csak
esendősége

betűvetésem
közé utószóként majd
porom szórhatod

betűvetésem
nektárjából majd méhként
porozd virágod

betűvetésem
neked szól így termését
te arathatod

betűvetésem
ha évelőn terem új
hajtását kapod

betűvetésem
ha egynyári pillanat
új magját kapod

forradalmat egy
vers sem nyer, de jelképként
kirobbanthatja

szeretek írni
de a "szirupos" nem megy -
tán cukros vagyok

lakonikussá
sűrített szóhasználat
gyönyörűsége

szót szólj igaz szót
dicsérőt ne gyalázót
legyen szép a vers

alkotni szóból
versfüzért értelemért
és az örömért

gyökerem hozzád
köt - és anyanyelvemen
írom versemet

örökös társad
az önkifejezés - ne
hagyd el ihleted

kecskerímekkel
asszonáncok ropják a
menyasszonytáncot

Szárszón - sínekről
halhatatlanságba az
angyal őt vitte

kihívás minden
feladvány - tudsz e újat
mondani róla

Ez vagyok én, sőt
ez mind én vagyok. Ezzel
talán segítek!

A költészet ott
kezdődik, ahol véget
ér a bú s öröm.

fagypont alá ért
a kedvem - deres szárnyam
recsegve rebben

Adj elvont címet,
írj jó értelmetlenül,
és költő leszel!

Mi a haiku?
Számolsz, gondolkodsz, végül
lelked ott hever.

szárnyatlan lebeg
a lélek - itt nem húzza
vissza földi nyűg

Egy hullócsillag
önmagában épp elég
költészet nekem.

könnyed füstje mar
szemekbe telt könnyedényt
tesz - könnyed ... halál(t)

A legszebb vers sem
Vetekedhet egy virág
Hangulatával.

fűzfapoéták
zsúfolódnak a múzsák
pamlaga körül

Lépteid zaja
szívverésemre rímel.
Költészet ez is...

mélykék tinta az
ég - verset írnék vele
fehér papírra

legyen elég hogy
megírtam a többi az
utókor dolga