Haiku versek a költészetről

kedves körömvers
köszönöm hogy tömör vagy
és közérthető

attól hogy rövid
nem tiszavirág létű
minden haiku

Fogadjunk hogy lesz
olyan, kinek tetszeni
fog majd ez a vers.

tollhegynyi sóhaj
kokárdaleveleken
hősök a szélben

a legcsiszoltabb
klasszikusból is itt-ott
kilóg a versláb

Nagy költő az, ki
sokkolja s frusztrálja a
kritikusokat.

Egy szó: haiku
önkifejező művész
impressziója

az írás kényszer
nem rigóként dalolok
bár szebb lenne úgy

Rossz vershez érzék
hiánya kell, giccshez meg
naiv buzgóság!

daktilusán a
versláb kibicsaklott a
hexameterből

egy sem drágakő -
változatos kavicsok
apró verseim

csendmagokból nőtt
szóvirágok bibéit
lelke porozza

ecetfaágra
japán haikut írt bölcs
költőként a hó

a vers először
titok itt bent s majd kint, mint
főnix dala zeng

Ha frázist zeng a
felszín, tengermélyre száll
a vers-gyöngyhalász.

Nagy költők csodás
verseiben a kín is
igazgyönggyé lesz.

Szép levelekre
Szállingózó hópehely -
Illanó varázs.

Ízlésem gyógyul.
Ficam se fáj, mióta
könyvemet bújom!

nyújtok virágot
gyújtok szívekben tüzet
most már csak verssel

Egy érzés, egy szó
meztelen - haikumba
felöltöztetem.

Fut szanaszét a
nokedlivizem, fejben
haiku készült.

lombokra karcolt
szél szalad az ágak közt
levél íródik

éra lenyomat
szabad szellemű ihlet
korhű költészet

Költő az ember,
ha éjjel költ - szavában
holdvilágos böjt.

szép versek lelke
sor közti kagylóhéjban
megbújt gyöngytitok

Búcsúzni vajon
szükséges-e? Távozom,
haiku-költők.

ha a vers madár
vállam a pihenőág
lelkem a fészek

Fogadott a Nap
a Holddal, ki tett tönkre
már több költeményt.

Jégúrnőm mesés.
Vad csókja tűz, s globális
felmelegedés!

szóképekbe bújt
ki nem mondott pillanat
színes költemény

minden gondolat
egy-egy "bujkáló világ"
benned és bennem

pacsirta vagyok
néha ámulattal más
dalát hallgatom

A költészet nem
vágyakat ébreszt, hanem
magával ragad.

Nyűtt bakancsomba
tűzöm listaút-menti
szóvirágaim.

Sokan írtak már
a szerelemről - de az
leírhatatlan.

Az éj csillagos
pólyába a csöndet már
bebugyolálta.