Haiku versek a könnyről

szomorú szempár
könnycseppje oly csillogó
boldogtalanság

Életem újra
Írt lapjait áztatom -
Örömkönnyekkel

Könnyei gyöngyök
fénylő göröngyök arcán
gurulnak egyre.

A port az eső
a fájdalmat a könnyek
mossák lassan le.

könnycseppek nélkül
édes a búcsú végül
- rohamemlékek.

Mosolygós arcon
nyoma sincs a bánatnak -
titkon könny csillan.

Száradt rönktestre
fáradt tűpillák hullnak -
Fenyőfák sírnak

Fájó könnyekbe
csomagoltam emléked -
most viszi a szél

kis fényt reméltem
tündöklő csillagoktól -
könnyem megfagyott

néha elég egy
könnycsepp, hogy csak egy kicsit
úgy érezd: könnyebb

Ismeretlenhez
a sötét végtelenbe
szól könnyes szavam.

ólomkönnyeket
sírnak az útszéli fák
bánatom enyhül

Lelkembe törölt
bántásaid, könnyeim
mosták tisztára.

a sírás, az nem
gyengeség; az életjel
- születésünktől

Emlék fátyolán
könnycsepp érik lelkemben,
messzire mentél.

törleszt az élet,
nem marad ám adós: az
örömkönny is sós

szem sírgödrében
a lélek könnye fénylik:
- eltemetett gyöngy

Mély folyóparton
szomorú sós patak fut
végig bőrömön.

könnyező gyertyák
fénye mellett hajnalig
hunyorog a csönd

Folynak az évek,
mosolyárkok nyelik el
a könnyeimet.

Sajgó lelkemről,
Könnyeim leperegnek.
Elmúlik a múlt.

könny fagy arcomra
megyek lehajtott fejjel
nem nézek vissza

mert könnyes szavam
nem értheted úgy zokog
inkább leírom

rózsa szirmán ül
lehullott apró gyémánt
angyali könnycsepp

mindig a szívünk
sarkában gyülekeznek
el nem sírt könnyek

Arcom ráncai
közé facsart könnycseppek,
lélekviharok.

Könnyem elrejtem,
fájdalmam facsar, szorít,
mosolyom hamis.

Üres a helyed
sokszor oda révedek,
könnycseppem gördül.

Egész nap zuhog,
arcomon hűs patakban
árad szét a könny.

Szemem az ablak,
világ szennyét az élet
könnyekkel mossa.

félmosolyával
eltakart egy soha nem
akart könnycseppet

Szem igaz szava
tétova ölelésben
könnybe lábadás

Páratlanságod
megismételhetetlen
- pára szememben

tavaszi eső
szitál arcomba - minden
könnyem felissza

hullattál értem
egy csepp könnyet - nem kértem
sem mást sem többet

Ma meghatottál,
ajkaid puha párnák
könnyes szememnek.