Haiku versek a könnyről

Ablakon koppant
Gyémánt - szilánkosra tört
egy őszi könnycsepp

A tiszta könnycsepp
időt fut az esővel,
szomorú szemek.

méltóságomból
maradt parányi morzsát
markomba gyűröm

könnyezik a kő
kavicsként visszavágyik
a hegy csúcsára

Kemény lélekből
is könnyeket facsar az
Otthontalanság.

könnyek szöknek ma
is szemembe, úgy várom
a feltámadást

végigjárt úton
elgurult könnyeiből
gyöngyvirág nyílik

mikor a könnyek
elapadnak elszárad
a szerelem is

esőt könnyezve
üzennek az égiek
- sírok helyetted

sírj zuhany alatt
a lefolyó közönyét
nem marja a só

Bohóc mosolyán
az arcpír, könnyében a
pihenés vagyok.

lágy eső szitál
angyalok könnye pereg
halkan a hóra

sós csepp-temető
- tiszta fehér friss hóban
fagyott fájdalom

Esőben álltál,
messziről is jól láttam
arcodon könny fut.

Élőért hulló
küszöbére ejtett csend
hazaért könnycsepp.

Könnyem öntözi
sírodnak szikkadt rögét,
csenddel válaszolsz.

Könnyes éjszaka
nedvét törli a hajnal,
napfénykendővel.

Örömkönnyeim
szivárványból festenek
köréd aurát

hajnali harmat
hervadt virágok szirmán
gyöngyöző könnycsepp

kicsordult könnyek
dús szempillámra fűzték
lélek gyöngyeim

lélekre dobott
folyami kavics súlyát
könnyek csiszolják

Könnyfátyol mögül -
míg lelkem tisztul - szemem
elmosódva lát

mélykék fellegek
bársonypalástja alá
könnytengert rejtek

A könny a lélek
fájdalma vagy öröme:
tisztára mossa...

szemzugomban még
elbújt egy bizonytalan
könnycsepp érted él

Pillám hintáztat
szemem sarkában ülő
csöppnyi zuhanást

Könnyek is néha
retúrjegyet váltva csak
befelé sírnak.

Talán az emlék,
mi könnyet csal szemembe -
vagy csak a napfény?

gyöngyhálót szőttem
kihullott könnyeimből
fogva tartalak

Margón hullámzó
könnyes papíráztatás.
Reszket a tinta.

Szemedben láttam
a titkoknak könnycseppjét:
csillogó pillák.

Pergolánk lécén
harmatcseppgyöngysorba gyűlt
búbánatkönnyek.

bő tenger voltam -
ma csak fáradt arcokon
lovagló könnycsepp

Kicsordult idő
végtelen kék tavából
Egy csepp pillanat

vállon simuló
kéz melegétől a könny
hamarabb szárad

Előbb érzem sós
ízét, minthogy könnyem a
porba hullana...