Haiku versek a kötődésről

Csodás tájakon
kötődés szárnyán repül
a szeretetünk.

megtestesül a
legerősebb kötelék
lélegző lélek

hogy ék vagy ékszer
hogy kötél vagy kötelék
választott kötés

összeköt minket
ítélőképességünk
teljes hiánya

Megszorítottam
a kezét, átadtam a
nem tetszésemet.

Elég, ha tudunk
egymás létezéséről,
a többi monda...

Oltárán áldoz,
majd rögtön fel is oldoz
tőled függésem.

kötődésünkhöz
te elengedetlenül
hozzátartozol

mint villámlás és
mennydörgés - mindig együtt:
sosem egyszerre

Dúdolnék másról,
de túl hangos még bennem
neked írt dalom.

rég rám terített
szavaidba még ma is
beburkolózok

tüzet csak olyan
gyújtson bennem, aki majd
oldani is tud

Szakadhatatlan
örök köteléked kék
szalag az Égen.

hajad fényében
látom kelni a napot
másik felem vagy

átléptem volna
rajtad, de megbotlottam
saját magamban

ajándék melyet
naponta érez kezem
kézmelegedben

markodban kavics
mikorra felmelegszik
már nem csupán kő

Eltévedt álmok
csendben hazatalálnak,
iránytűm lettél.

Nyomodba tévedt
lépteim hangja csendes
szívdobbanásom.